Best of 2013

A 2013-as esztendő végéhez közeledvén, itt az ideje a visszatekintésnek. Díjátadó gálánkon 5 kategóriában osztjuk ki díjainkat, megjutalmazzuk a legjobb sportolót, csapatot, edzőt valamint kiosztunk két különdíjat is. Az év legnagyobb csalódását okozó magyar sportoló Pelikán elvtárs Magyar Citrom különdíját kapja, míg a legtöbb olvasói szavazatot összegyűjtő sportember a Közönségdíj elismerést veheti át. Minden kategóriában 5 jelölt szerepel, közülük a legtöbb újságírói szavazatot összegyűjtő versenyző diadalmaskodik. Kivétel a Közönségdíj kategória, ahol nincsenek jelöltek, csak a megszavazott győztes.

A díjátadó helyszíne a vadonatúj, felújított magyar nemzeti aréna, a Puskás Ferenc Stadion. Konferál az élő magyar sportriporter-legenda Menczer Tamás, a díjakat átadja az élő magyar futball-legenda, Torghelle Sándor.

Az év sportolója díj jelöltjei:

Jesper Ratzer

Az egyik legkézenfekvőbb választás, ugyanis idén mindent elért a dán racketlonos, ami még hiányzott neki. Egyéni világbajnok lett, 2011 döntőbeli veresége után visszavágott Calum Reidnek az elődöntőben, míg a fináléban honfitársát, Kasper Jonssont verte meg magabiztosan, így megérdemelten lett világbajnok. Párosban Jonssonnal megvédték világbajnoki címűket, míg vegyes párosban, Nathalie Zeolival az oldalán ezüstérmes lett. Továbbra is veretlen tollaslabdában, bár a VB-döntőben nagyon megszorongatta Jonsson. Egyéniben mindössze két vereséget szenvedett el az egész év során, a King of Rackets-en kapott ki Kasper Jonsson-tól és Thorsten Deck-től.

Usain Bolt

A jamaikai csodafutó továbbra is bombaformában van, a moszkvai világbajnokságon három aranyérmet szerzett, megnyerte a 100 métert, a 200 métert, valamint a győztes 4x100-as jamaikai váltónak is tagja volt. Laza életstílusán szerencsére nem változtatott, az edzések mellett még mindig a hajnalig tartó bulizás a leggyakoribb elfoglaltsága. Olyan fölénnyel uralja a férfi atlétikát, mint utoljára Carl Lewis. Komoly esélyes az aranyserlegre.

Sebastian Vettel 

Az autósport szerelmesei szerint, ha nem ő nyer, akkor a világ legnagyobb igazságtalansága történik meg. A német pilóta sorozatban negyedik világbajnoki címét gyűjtötte be, a tőle megszokott magabiztossággal. Már több futammal a szezon vége előtt bebiztosította sikerét, a többiek reménytelen küzdelmet folytattak Vettel utolérésére.

Cristiano Ronaldo 

A portugál labdarúgó ugyan komoly trófeát nem nyert az évben, mégis minden kétséget kizáróan a legjobb formában focizott ebben az esztendőben. Több gólt lő, mint ahány mérkőzésen pályára lép, hihetetlen mutatókkal rendelkezik. Az Aranylabda és az Aranycipő legfőbb esélyese. Ahhoz, hogy díjátadónkon is trófeához jusson, szüksége lesz a Real Madrid szimpatizáns újságírók szavazataira.

Rafael Nadal 

A spanyol teniszező remek visszatérésétől volt hangos a sportsajtó 2013-ban, ugyanis Nadal két Grand Slam trófeát is begyűjtött, nyert a Roland Garross-on, valamint a US Open-en is. A két nagy tornán kívül számos kisebb versenyen is győzött, ám a világbajnoki címet továbbra sem sikerült begyűjtenie, ugyanis nagy riválisa Novak Djokovics diadalmaskodott Londonban. Nadal végső győzelmére kevesebb esélyt látnak a fogadóirodák, ugyanis köztudott, hogy az egyik befolyásos újságíró nem nagyon szívleli.



Az év sportolója Jesper Ratzer - Fotó: Robert Danis



Óriási meglepetésre az ismeretlen dán mindenkit megelőzött a szavazáson, Bolt egyenesen röhögőgörcsöt kapott, amikor kinyitották a borítékot, míg Nadal majdnem elsírta magát. A racketlonos nyilatkozatában megígérte, meghálálja a bizalmat, és továbbra is minden erejével azon lesz, hogy gyarapítsa trófeái számát, miközben civil foglalkozásában, a neurológiában is helytáll!

Az év csapata díj jelöltjei:

Janus Gimnázium asztalitenisz csapata 

Bár a kedvezőtlen sorsolás miatt nehezen indult be a szekér a trió számára, végül a Kozármisleny ellen megtörték a jeget, és megszerezték első győzelmüket. Az őszi fordulók után 4 győzelemmel, 2 döntetlennel és 4 vereséggel állnak, de egyre erősebbek, a bajnokság végére még a legjobb öt közé is beférhetnek! Szinte hihetetlen, hogy bekerültek a jelöltek közé, sokan bundát gyanítanak a háttérben.

Brazília női kézilabda csapata

A brazil lányok óriási meglepetésre győztek az év végi kézilabda világbajnokságon Szerbiában. Legnehezebb mérkőzésüket a negyeddöntőben a magyar csapat ellen játszották, ahol csak kétszeri hosszabbítás után tudtak nyerni. A csapat alapembere a Győri ETO átlövője, Amorim. A brazilok végső győzelme a gálán nagy meglepetés lenne, akárcsak a szerbiai siker. De mint tudjuk, a sportban minden megtörténhet…

FC Bayern München  

A bajor csapat sok balszerencsés találkozó után májusban, a Wembley-ben ért fel Európa csúcsára. A Bajnokok Ligája fináléjában Mario Mandzukic és Arjen Robben góljával 2-1-re győzték le a nagy rivális Dortmundot. Heynckes mester együttese szeptembertől Pep Guardiola vezetésével készül az újabb hódításra.

Magyar férfi vízilabda-válogatott 

Benedek Tibor szövetségi kapitány csapata tíz év után ünnepelhetett ismét világbajnoki sikert, 2003 után ismét Barcelonában ért fel a csúcsra a gárda. A fiatalokkal felfrissített csapat az elődöntőben és a döntőben is drámai csatában győzött, először a horvátoknál, majd a montenegróiaknál bizonyultak jobbnak. Kemény Dénes szerint biztos befutó a legjobb csapat kategóriában az együttes. Ehhez azonban az újságíróknak is lesz egy-két szava…

Miami Heat 

A floridai kosárlabdacsapat megvédte bajnoki címét az NBA-ben, LeBron Jamesék kétséget sem hagytak afelől, hogy melyik a legjobb kosárcsapat Észak-Amerikában. Az idei szezon még javában tart, de nem csodálkoznánk, ha tripláznának Bosh-ék. A gálánkon ugyanakkor többre is szükségük lesz a győzelemhez, mint James triplái. 

Az év csapata: a magyar vízilabda-válogatott

A borítékot még ki sem bontották teljesen, amikor Benedek Tibor legénysége már talpon állva várta a szólítást. A díjat Varga Dániel csapatkapitány vette át, majd megmutatta azt LeBron Jamesnek, aki irigykedve vágta a grimaszokat.

Az év edzője díj jelöltjei:

Benedek Tibor 

A magyar vízilabdások szövetségi kapitánya a londoni kudarc után vette át a csapat irányítását Kemény Dénestől, aki a vízilabda szövetség elnökévé lépett elő. Benedek fiatalítási kísérlete hatalmas sikerrel zárult, miután Barcelonában világbajnokok lettek a fiúk. A legjobb csapat díját már elhódították, most a duplázásra készül Tibor.

Tóth Henrik

Ismét egy kevésbé ismert név a jelöltek között. A magyar tollaslabda aktív legendája, örökös magyar bajnoka idén vált főállású edzővé. Ehhez nagyban hozzájárult Károlyi Ákos májusi tragédiája, akinek a helyén óriási űr maradt Pécsen. Henrik azonban remekül pótolta a pótolhatatlant, és kiváló edzővé fejlesztette magát, miközben saját maga is edz. A külföldi újságírók valószínűleg nem igazán ismerik, de kemény módszereivel sejtésünk szerint hamar betörné az esetleg nem rá szavazó firkászokat.

Jupp Heynckes 

A Bayern München vezetőedzőjeként német bajnoki címig, német kupagyőzelemig és Bajnokok Ligája sikerig vezette a bajorokat 2013-ban. A szezon végén leköszönt, helyét Pep Guardiolának adta át, akivel tovább szárnyal a Heynckes által kialakított sikercsapat. A szakértők szerint az egyik legnagyobb esélyesnek számít a kategóriában.

Shane Tusup 

Sokak számára megtévesztő lehet a név, ám senki se hagyja magát átverni, hiszen egy hamarosan hivatalosan is magyar állampolgárságú szakemberről van szó. Hosszú Katinka edzője, egyben barátja idén robbant be a köztudatba, miután sikert sikerre halmoz tanítványával. Katinka világbajnok lett Barcelonában, míg különböző rövidpályás viadalokon közel száz aranyérmet is begyűjtött az év során. Az edző nem csak dirigál, maga is hozzátett egy ezüstöt a családi éremkollekcióhoz a hetekben.

Ivan Lendl 

A volt csehszlovák teniszsztár Andy Murray edzőjeként került ismét reflektorfénybe. Tanítványa megtörte az átkot, Wimbledonban 77 év után britként győzni tudott, és ha sérülése nem hátráltatta volna, talán a US Open-en is győzni tudott volna. Lendl-ről sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy puha, így biztosan számíthatunk a gálán kemény megjegyzéseire, Torghelle Sándornak pedig fel kell készülnie egy esetleges csontropogtató kézfogásra.



Az év edzője: Tóth Henrik

Torghelle Sándor hatalmas megkönnyebbülésére nem Lendl nyert, így nem a marcona csehvel kellett kezet fognia, hanem a kifinomult stílusú öltönyben megjelenő Tóth-tal. A szavazás során a legkevesebb szavazatot kapta a tollaslabdaedző, ám az újraszámolásnál kiderült, hogy a szavazatok nagy része érvénytelen, így az élre ugrott, ő viheti haza a díszes trófeát. A rangos elismeréshez Lee Chong Wei SMS-ben gratulált a magyar szakembernek.

Pelikán elvtárs különdíjának: a Magyar Citrom-díj jelöltjei:

Devecseri Szilárd

2013 elején nagy valószínűséggel kevesen ismerték a fiatal magyar futballista nevét, ám októberben egy amszterdami estén az egész világgal megismertette magát. Devecseri ugyanis szépségdíjas fejesgólt szerzett a holland-magyar VB-selejtező mérkőzésen. Apró szépséghiba, hogy saját csapatának a hálójába. Hiába próbálta Arjen Robben vigasztalni, összetört a szombathelyi tehetség, a mérkőzés után azt nyilatkozta, nem is játszott rosszul… A Magyar Citrom-díj legnagyobb esélyese nem fogadta el a rendezők meghívását, jelenleg szűk családi körben nézi a televízióban a gálát.

Cseh László 

A világbajnok magyar úszóról nehezen gondoltuk volna, hogy ebben a kategóriában fogjuk jelölni, ám a decemberi rövidpályás Európa-bajnokságon mutatott „fantasztikus” úszásával rászolgált a meghívásra. Cseh a 200 méteres vegyes úszás döntőjének legnagyobb favoritja volt, a fogadóirodák alig fizettek pénzt a győzelmére, ám Laci mindenkire rácáfolt, a „bravúros” utolsó helyet szerezte meg…

Szényi Péter és Rédli András 

A megosztott jelölés annak köszönhető, hogy mindkettő világbajnok párbajtőrözőt Marosi Ádám búcsúztatta a magyar bajnokságon. A nyáron világbajnok magyar csapat két tagja sem tudta legyőzni az öttusázót, aki magyar bajnok lett férfi párbajtőr egyéniben. Szényi és Rédli teljesítményére nincs mentség, egy öttusázó ne verjen meg világbajnok vívókat!

Egervári Sándor 

A Pelikán elvtárs különdíjban nem csak sportolók nyerhetnek, így kerülhetett a jelöltek közé a magyar válogatott volt szövetségi kapitánya is. Egervári világbajnoki kvalifikációt ígért kinevezésekor, sokáig úgy is tűnt, hogy sikerül a bravúr, ám a fantasztikus 2013-as hadjárattal sikerült a tervet dugába dönteni. Az eredménylistán egy 0-3 és egy 1-8 ragyog, nem úgy, mint Egervári arcán a mosoly, amikor megtudta, hogy meghívtuk a gálára. 

A Magyar Citrom díjas: Devecseri Szilárd

A papírforma érvényesült, a szombathelyi védő magabiztosan utasította maga mögé a mezőnyt. A díjátadásra személyesen Pelikán elvtárs vállalkozott, ám Devecseri távollétében kénytelen volt a saját maga által készített remekművet postán eljuttatni Szombathelyre. Helyi források szerint Szilárd sírvafakadt, amikor kibontotta a dobozt, melyben egy emberi fej nagyságú arannyal bevont citrom volt…

Közönségdíj

A győztes: Tippszmiksz Csabi

A nyertesre annyi szavazat érkezett, hogy a számítástechnikai rendszerünk egy óra alatt összeomlott. Mire sikerült megjavítani, már hatszámjegyű volt a szavazatok száma. Csabit kedvenc tartózkodási helyén kerestük meg, hogy közöljük vele az örömhírt. A Kaposvári Rákóczi stadionjában értük utol Csabit, aki örömében alig tudott összefüggően beszélni, csak három szófoszlányt sikerült értelmeznünk: Milinte te szemét, tipszmikszűté?

A díjátadó gála óriási sikerrel zárult, a szervezők megígérték, hogy jövőre is folytatják a megkezdett hagyományt. A szabály értelmében, 2014-ben Tippszmiksz Csabi fogja a díjakat átadni. A csalódott jelöltek számára pedig (akik nem győztek), csak annyit üzent Csabi, hogy tipszmikszűjenek…

Most búcsúzunk, köszönjük a figyelmet, a viszontlátásra! Sportsikerekben gazdag Újévet kíván mindenkinek a „Minden pont számít” blog szerkesztősége! Találkozzunk jövőre!

Tipszmiksz mindenhol...



Keresd a bundázót

 

December 13. Péntek. Már a dátum is baljóslatot sejtet, ugyan napközben nem történik semmi gyanús, sőt még az angol fakt első órájáról is késik a tanár húsz percet, kettő óra után megtörténik az elkerülhetetlen. A Janus házi pingpongbajnokságán mindössze 9 játékos jelenik meg. A biztosan indulókon kívül jelen van még Szlovák Tanár Úr, aki csak bemelegíteni jött le, valamint a betegség miatt nem induló címvédő, Vörös Fanni.

Fél három körül úgy döntünk, nem várunk tovább a meglepetés indulókra, elkezdjük a versenyt. Egy ötfős és egy négyfős csoportban indulnak meg a küzdelmek, a két kiemelttel az élen. Az A jelű kvintettet nyugodtan nevezhetjük halálcsoportnak, ugyanis ide került az első kiemelt, tavalyi ezüstérmes Rafiei Arash, a rejtett tehetségét csak ritkán megvillantó, volt atlétasztár Tálos Gergő, két kilencedikes vitéz, valamint az egyetlen hetedikes résztvevő is.

Az izgalmak nem is maradnak el, színvonalas mérkőzéseket láthatnak a nézők, vagyis a két vállalkozó szellemű kilencedikes lány, akik délutáni sportfoglalkozásuk helyett  foglalják el a képzeletbeli zsűri számára fenntartott helyeket.

A csoportküzdelmek hamar befejeződnek, 9 induló 3 asztalon hamar eldönti a helyezések sorsát. Jöhet az egyenes kieséses szakasz. Vagyis csak jöhetne, ugyanis Tálos Gergő sürgős elfoglaltságai miatt azonnal távozna, még az esetleges kupa ígérete sem hatja meg. Már éppen szervezném át a táblát, amikor meggondolja magát a kolléga, egy kis ideig még ráér, ahogy mondja…

El is kezdem pörgetni az eseményeket, hamar eldönti a két csoportutolsó, ki marad, ki megy haza. Gergő érdekében az alsó ágat küldöm először pályára, ki is alakul az elődöntő mezőnye Győri Árpáddal és Tálos Gergővel.

A felső ágon az első kiemelt Rafiei Arash és a meglepetés ember, Wágner Norbert kvalifikálja magát a legjobb négy közé. Jöhetnek az elődöntők!

Árpi gyorsan lerendezi Gergőt, sima 2-0 a vége. A másik meccsen viszont már nem ilyen egyszerű a helyzet, ugyanis az előzőleg a végső győzelemre is esélyesnek tartott Rafiei Arash (aki mellesleg a Janus pingpongcsapatának oszlopos tagja) mire feleszmél már kétszettes hátrányban van. Csak azért nem vesztette el még a mérkőzést, mert három nyert szettig játszanak a megegyezés szerint. A versenybíróság már nagyban fogja a fejét, amikor kiszól a csapattárs, „Emlékszel, csak játszani akarok!”.

Ezzel az idézettel a versenybíró (aki egyébként én vagyok) történelmi tettére utal, múlthéten ugyanis, amikor legutóbbi bajnoki mérkőzésünket játszottuk, két szettel elengedtem az ellenfelemet, mert nyomás alatt akartam játszani…

Nekem akkor sikerült nyerni, Darázsnak most nem, így 3-1-el búcsúzik a versenyből, marad neki a bronzmeccs. A versenybírói asztalnál Tálos Gergő javában dörzsöli a kezét, elsőre számomra még ismeretlen okból… Örömének igazi okára fél perccel később derül fény, amikor Rafiei Arash egy hirtelen sérülés miatt feladja a bronzmérkőzést, így Gergő kupával a zsebében siethet életbevágóan fontos találkozójának színhelyére.

A döntő szerencsére nincsen megbundázva, színvonalas mérkőzésen Árpi nyer, így a tavalyi negyedik helyezése után felér a csúcsra, hivatalosan az iskola bajnoka lesz. Wágner Norbertnek meg kellett elégednie az ezüstéremmel, ugyanakkor szerintem ő is boldogan mehet haza.

A verseny befejeződött, jöhet a már hagyománnyá vált fotózkodás, majd az asztalpakolás. Hirtelen mindenki eltűnik, így a kemény munka ismét rám és Darázsra hárul… Asztalpakolás, padkihordás, ablakzárás, villany leoltás, teremzárás. Szépen sorban, hogy semmi se maradjon ki.

Voltunk már többen, láttunk már színvonalasabb játékot, fért már több ember fel a zárófotóra, mentem már haza törött labdával a zsebemben, de összességében a III. Janus Asztalitenisz Kupa ismét hozta a formáját, jókat nevettünk, sokat játszottunk és legfőképpen jóléreztük magunkat!

Jövőre kicsit több nevezővel folytatás ugyanitt! Csak az a fránya péntek 13 ne lenne! Meg a Tippmix persze…

Végeredmény:

1. Győri Árpád 9/D
2. Wágner Norbert 9/B
3. Tálos Gergő 11/C
4. Rafiei Arash 11/C
5. Szalóky Boldizsár 8/C
6. Nagy Dávid 9/B
7. Nagy Richárd 9/B
8. Duli Dániel 9/B
9. Friess Márton 7/D

A befejezetlen történet



Versenyfutás az idővel - 15 km 34 perc alatt



Budapest sok meglepetést tartogat a gyanútlan vidékiek számára. A pályaudvaron lehetetlen BKV-jegyet kapni, agresszív emberek aktívan kínálgatják a vonaljegyeiket akciós áron a bejárat előtt… A metró nem jár, azt még a pestiek sem tudják, hogy miért. Helyette vannak viszont metrópótló-buszok dugig tömve japán turistákkal és szitkozódó német idegenvezetőkkel. Egyszer csak megszólít egy öreg néni, hogy most akkor jó buszra szállt-e, merthogy elindult visszafelé a járat a Kossuth-térről. Erre azt mondom: remélem, mert pécsi vagyok!

A HÉV legalább gyorsabban közlekedik, igaz mellette késik is. Az út legegyszerűbb része a Csillaghegy megálló és a Római Teniszakadémia közötti táv, az csak rajtam múlik, hogy végigsétálom-e.

Végül, kis késéssel ugyan, de megérkezem a racketlon torna helyszínére, ahol Wild György már türelmetlenül várja, hogy visszavághasson a múlt évi vereségért. Rajtam nem múlik, felőlem egyből kezdhetünk. Ugyan a tollas közben vannak kisebb problémák, úgymint a gumilabdával vagy az extrém lassú tollabdával játsszunk-e, vagy a félidő tájékán három teljes tollát elvesztő labda érdekes röppályája, a meccset azonban sikeresen befejezzük, azonban a tenisz alatt a húrom elszakad. Gyuri azért megpendíti az irányított sorsolás lehetőségét, miután kiderül, hogy csak nekünk és a Hamsik Gábor - Néveri Péter párosnak kellett első fordulót játszania. Miután Gábor elveszíti a mérkőzését, összejön a Wild - Hamsik örökrangadó, én pedig Varga Péter ellen készülhetek a negyeddöntőben.

Pihenésre ugyan nincs még szükségem, azért egy kakaós csigát benyomok, valamint körülnézek a komplexumban. A Római Teniszakadémia centerpályája lett berendezve központnak, három pingpongasztal, két tollaspálya és egy kifogástalan minőségű salakos teniszpálya áll a rendelkezésünkre, aminek akkor a kifutója, hogy rendszeresen arra gyanakszom, hogy ellenfelem majdnem a T-vonalról akar szerválni.

A torna résztvevői két kategóriában versenyeznek, B-ben a rutinosabbak, C-ben a fiatalabbak és a kezdők. A nevezettek listája rendkívül vegyes, vannak új arcok, visszatérő régi motorosok, valamint nemzetközi nagymenők is. Ami a legfontosabb, a legfiatalabb generáció is képviselteti magát, így köztük van Francia Botond is, a friss VB-negyedik helyezett játékos.

A negyeddöntőben Varga Péter ellen jól megy a pingpong és a tollas is, a squasht ugyan elveszítem, de így is ott vagyok a legjobb négy között. Az elődöntőbe csak én tudom magam nem kiemeltként beverekedni, ugyanis az 1. kiemelt Kaszás László nagy csatában Virágh Andrást búcsúztatja, a harmadik helyen rangsorolt Lukács Péter a váci Néveri Pétert veri meg, míg a 2. kiemelt Kardos Péter mindössze egy pont különbséggel ejti ki Legény Ádámot.

Jöhettek az elődöntők két kemény mérkőzéssel. Ellenfelem, Kardos Péter személyében szembe találtam magam rémálmommal, a hosszú szemcsével. Amikor a hóhért akasztják effektus… A pingpong el is megy, a tollaspályán sem tudok nagy arányban nyerni, míg a saját bevallása szerint teniszes (Gábor szerint squashos) Péter ellen fallabdában is kikapok. Teniszre kilenc pont hátránnyal mehetek fel a salakra. Lélekben már itt majdnem feladtam a döntőbe jutást, a 11-9-es térfélcserénél már gyakorlatban is. Végső elkeseredésemben az utolsó fegyveremhez nyúlok, az emelgetéshez… Emberemre találtam! Két éves racketlon pályafutásom alatt már több ellenfél ellen kellett alkalmaznom ezt az élvezetromboló időmérget, ám eddig egyikük sem volt ilyen higgadt és kitartó, mint Péter. Ennek a ténynek az eredményei a több, mint 100 ütéses labdamenetek és öt percnél is tovább tartó poénok lettek.

A közben befejezett másik elődöntő játékosai a zöld elválasztó hálón keresztül kémlelik az események alakulását. Kínkeservek árán sikerül eljutnom 20-11-ig, egy darab meccslabdám van. Ám ekkor már a harmadik reflektor is kialszik, ekkor még nem sejtettük miért… A meccslabda ismét maratoni hosszúságúra sikerül, végül az én kétkezes fonákom köt ki a hálóban, így 20-12 lesz, és Péternek van labdája a döntőhöz. Az izgalmak a tetőfokára hágnak, tapintható a feszültség a levegőben, amikor elindítja a szervamozdulatot Péter. Ismét a biztonságra megyünk, semmi meggondolatlan mozdulat, és már jó egy perce játsszuk a labdamenetet, amikor valaki közbeordít: abba kell hagyni, mert mindjárt összedől a sátor!

Mi mást tudunk tenni, mint lehúzzuk a pályát, összepakolunk, és elhagyjuk a süllyedő hajót. Kint már gyülekezik a többi racketlonos is, valamint a szomszéd sátorból menekülő közel száz Play and Stay-es gyerek és felnőtt. Egyelőre még csak annyit lehet tudni, hogy áramszünet miatt állt le a levegőbefúvás, így a külső légnyomás szépen lassan összenyomja a sátrakat. Ám az áramszünet miatt a világítás is elmegy, így a földalatti klubhelység valamint a squashpályák is sötétségbe borulnak. Egy néni mellettem rohan el gyertyáért, míg az áramszerelők zsémbesen dörmögik, hogy ebből egyhamar nem lesz áram.

Mi lesz most, vetődik fel jogosan mindenkiben a kérdés. A miniteniszesek gyorsan megtalálják a megoldást, kisbuszokkal átszállítanak mindenkit a Marczibányi téri teniszcentrumba, ott fogják befejezni a versenyt. Sajnos, nekünk nem csak teniszpálya kell, hanem még három másik is, így nincs ilyen egyszerű dolgunk. Be nem fejezett elődöntőnk egy vagy két pontjának kimenetele úgy néz ki, örökre rejtély marad… Ellenfelem úgy dönt, nem várja meg amíg újból felfújják a sátrat, így inkább feladja a meccset, és hazamegy.

Viszont kupából és érmekből csak egy-egy van mindkét kategóriának, így valahogy el kell dönteni a helyezéseket. Felvetődik a kő-papír-olló lehetősége is, végül aztán salamoni döntés születik, két első és két harmadik helyezett lesz B- és C-kategóriában is. A kupát én vihetem haza, mert pécsi vagyok, Kaszás László újat fog kapni, míg a bronzérmeseknek szintén meg kell osztozniuk az egy darab érmen… Szerintem a legigazságosabb a három első helyezett lett volna, hiszen mi nem tudtuk befejezni az elődöntőnket, ám Péter visszalépése miatt ő csak harmadik lehet.

A rögtönzött díjkiosztó után egy rövid megbeszélés következik a magyar racketlon jelenéről és jövőjéről, telefonfénynél, ugyanis az aggregátor is behal… A torna így elég sajátságos módon ér véget (teljes sötétéség), erre azt hiszem elég kevesen számítottak. Öt óra után négy perccel hagyjuk el az épületet, a vonatom háromnegyedkor indul a Keletiből. Tróznai Zsófi felajánlja, hogy elvisz, azt viszont nem garantálja, hogy oda is érünk.

17:05 – Indulás a Római Teniszakadémiáról

17:21 – Sávszűkítés miatt negyedszerre jutunk csak át valamelyik budai kereszteződésen

17:31 – Clark Ádám tér

17:39 – Kiszállok az autóból a Baross tér déli oldalán

17:41 – ”Két perc múlva indul a vonatom” felkiáltással az egyik jegypénztárhoz kerülök

17:42 – A helyjegy a zsebemben, irány az egyik legtávolabbi, 11-es vágány

17:43 – Sprintelve még pont elérem a már felszálló kalauzt, fent vagyok

17:43 – A pécsi IC menetrend szerint elindul

Utóirat

Ha valaki háromnegyed öt előtt néhány perccel egy piros Wilson-táskás őrültet látott rohangálni a Baross téren vagy a Keleti Pályaudvaron, nagy valószínűséggel én voltam az!

Világbajnokság Zürichben




Felér-e Jesper Ratzer a csúcsra?

 

Minden sportág rendelkezik egy eseménnyel, amelyik a legfontosabb az adott szakágban. Ezt az eseményt az összes játékos várja egy éven, két éven vagy négy éven keresztül. Ezek a világbajnokságok. Vannak olyanok, amiket mindenki figyelemmel követ az egész világon. Ilyen a foci VB négyévente és az atlétikai világbajnokság minden második esztendőben. Sajnos a racketlon legnagyobb nemzetközi megmérettetését még nem figyelik minden faluban, ám az ütős sportok királyának rajongói már izgatottan várakoznak, hiszen csütörtökön rajtol a világbajnokság a svájci Zürichben.

Tavaly Stockholmban több új világbajnokot is avattak, a férfi elit első helyét a hazai pályán versenyző Stefan Adamsson szerezte meg, míg a női elit döntőjében a német Nathalie Zeoli diadalmaskodott gumiarm-mal, vagyis aranyponttal. A legnagyobb kérdés, hogy Ők ketten meg tudják-e védeni bajnoki címüket, vagy új uralkodókat avatunk majd. Ugyanakkor nem csak az elit versenyszámaiban osztanak érmeket, más versenyszámokban is hatalmas csatákra számíthatunk.

Összesen 584 játékos, köztük 11 magyar száll versenybe 18 versenyszámban a világbajnoki címekért, csütörtök reggeltől vasárnap estig. A legtöbb induló a férfi C kategóriában lesz, ahol 128-an pályázzák meg az aranyérmet. Négy napon keresztül izzasztják majd egymást a játékosok, reggeltől késő estig, akár hajnalig is, hogy aztán vasárnap estére mindegyik számban világbajnokot ünnepelhessünk.

A legnagyobb várakozással mindenki a férfi elit küzdelmei elé tekint, ahol a legnagyobb kérdés, hogy a dán Jesper Ratzernek sikerül-e feljutnia a világ tetejére, vagy továbbra is egyéni arany nélkül marad a világbajnokságokon. Ratzer világranglista-vezető egyéniben, párosban és vegyes párosban is. Ezen kívül világbajnok párosban Kasper Jonssonnal és vegyes párosban Nathalie Zeolival is. Szinte az összes nemzetközi versenyt megnyerte már, amit a racketlon világában lehet, egyedül az egyéni VB-arany hiányzik a gyűjteményéből. Idén is ő számít a legnagyobb favoritnak, reális esélye egyedül 2011 világbajnokának, a skót Calum Reidnek, a tavalyi aranyérmes svéd Adamssonnak és a világ csúcsára 2009-ben feljutó osztrák Christoph Krennek lehet megszorongatni a dán szupersztárt.

A férfi elit mezőnyében három magyar induló száll ringbe a helyezésekért, a 10. kiemelt Nándori Levente, a budapesti Czingráber Zoltán, valamint a pingpong-specialista Francia Balázs. Közülük Zoli a tavalyi negyeddöntős, dán pókersztárral, Gus Hansennel játszik, Balázs pedig a fiatal kanadai tehetséggel, Patrick Laplantéval küzd majd meg az első kanyarban, míg Levente kiemeltként a második fordulóban csatlakozik be a küzdelmekbe. Leventének a nyolc közé kerülés óriási bravúr lenne, ehhez az ötödik kiemelt Thorsten Decket kellene megvernie a nyolcaddöntőben. A két másik magyar számára már a második fordulóba kerülés is szép teljesítmény lenne, hiszen Hansen squashjátéka nagyon erős, a kanadai Laplante pedig tavaly világbajnoki címet ünnepelhetett a 21 év alattiak mezőnyében. Mindezek ellenére, bízzunk válogatottjainkban, hogy nagyszerű játékukkal kiharcolják a továbbjutást!

A női elit mezőnyében egyértelműen az első két kiemelt, a címvédő Zeoli és a 2011-es világbajnok cseh Kubanova emelkedik ki. Az aranyérem sorsa is szinte biztosan közöttük fog eldőlni. Én személy szerint kicsit több esélyt adok Kubanovának, de mindenképpen egy végletekig kiélezett meccset fognak játszani, ha találkoznak. Egyetlen magyar indulónk Szegner Orsi sajnos pont az első kiemelt Zeolival találkozik majd az első fordulóban, így számára hihetetlen bravúr lenne a továbbjutás.

Férfi B kategóriában nagyon sűrű a mezőny, 64 versenyző száll versenybe az érmekért, így a leendő győztest is szinte lehetetlen megjósolni. Az észt Ken-Kristjan Toomjoe-t azért kiemelném, mint az egyik legfőbb esélyest. Ő már 2011-ben is fináléba jutott a B kategóriában, ám akkor forrófejűsége miatt elbukta az aranyérmet. Most viszont már sokkal higgadtabb és tapasztaltabb, valamint nem mellesleg, négyszeres junior világbajnok. Egyetlen magyar nevezőnk, Janzer György 5. kiemelt, így reális esélye lehet akár a legjobb nyolc közé is bekerülni. Ha ezt sikerülne véghezvinnie Gyurinak, óriási eredményt érne el!

A legnagyobb mezőny, ahogy már megszokhattuk, a férfi C kategóriában jött össze, még korlátozni is kellett a résztvevők számát, mert különben lehetetlen lett volna négy nap alatt lebonyolítani a VB-t. Itt három honfitársunk képviseli a magyar racketlont. Közülük Néveri Péter 4. kiemeltként vághat neki a küzdelmeknek, reméljük a lehető legtöbb meccset tudja majd megnyerni, és akár a negyeddöntőig is elverekedi magát! Hamsik Gábor és a sokszoros magyar tollaslabdabajnok Németh András kiemelés nélkül indulnak, ám így is van esélyük mérkőzéseket nyerni. András biztosan nem fog tollasmeccset veszíteni, sőt talán pontot sem… A végső győztest ebben a kategóriában tényleg lehetetlen megtippelni, éppen ezért nem is vállalkozom rá…

Férfi D és a First Timer (E) versenyszámokban is 64-64 nevező van, legtöbben ranglista nélküliek. A legizgalmasabb és legszorosabb mérkőzések szinte biztosan ezekben a kategóriákban várhatók.

A női B kategória 32 indulóval rajtol el, köztük egy magyarral, Kocsis Ildikóval. Itt ismét nehéz jósolni, talán a második kiemelt török versenyző tűnik a legesélyesebbnek. Ildikó egy dán játékossal találkozik az első körben, ha őt meg tudja verni, valószínűleg a hetedik kiemelt svájci hölggyel találkozik majd.

A szeniorok 45 év feletti kategóriájában a német Joachim Gersdorf lett az első kiemelt, miután a világranglista vezető Sákovics Péter úgy döntött, hogy csak az 50 év felettiek között indul. A múlt évi bajnok sincs a nevezettek között, így már többesélyessé válik a versengés a dobogóért, ahová véleményem szerint Jack Broe Larsen, Joachim Gersdorf, Patrik Wartia vagy Volker Sach kerülhet fel. Itt meg kell jegyeznem, hogy Larsen és Gersdorf előreláthatóan már az elődöntő előtt találkozni fog egymással, így csak egyikük juthat el a legjobb négyig.

A szenior 50+ az a versenyszám, amelyik a magyar racketlon számára a legkedvesebb, hisz az első kiemelt, és ezzel együtt a világbajnoki cím legnagyobb esélyese a szombathelyi Sákovics Péter. Péter címvédőként érkezik Zürichbe, és hacsak nem sérül le, vagy nem történik valami rendkívüli esemény, reményeink szerint világbajnokként is fog hazatérni. Egyedül a német Gersdorfnak lehet esélye megszorongatni Pétert, aki még szeptemberben Bécsben verte meg a magyar bajnokot.

Az 55+ és a 60+ mezőnye számomra teljesen ismeretlen, így jóslásokba sem bocsátkoznék. A legidősebbek (65 év felettiek) mezőnyében viszont a svéd Eklundh számít a legfőbb esélyesnek.

A 45 év feletti nők mezőnyében is van magyar induló, ugyanis Kocsis Ildikónak ez a másik száma a VB-n a női B kategória mellett. Az első körben a hazai pálya előnyét élvező Isabella Rohrerrel fog csatázni. Egy győzelem után pedig a negyedik kiemelt Gabriela Zeoli ellen bizonyíthat Ildikó. A világbajnoki cím tippem szerint az első két kiemelt, az angol és a svéd versenyző között fog eldőlni.

A szeniorok után most következzenek a juniorok. A legfiatalabb, 13 év alatti versenyzők nyolcas táblán küzdenek majd egymással. A második kiemelt magyar zászló alatt versenyzik, ugyanis az ifjú titánról, Francia Botondról van szó. Az első fordulóban egy ranglista nélküli svájci fiatallal találkozik Botond, majd egy esetleges győzelemmel már az elődöntőben lehet. A legnagyobb esélyes azonban nem ő, hanem a svájci Tinko Schnegg, akivel csak a döntőben vagy a bronzmeccsen futhat össze Botond. Reméljük, összejön ez a meccs, és rámcáfolhat Botond, miután legyőzte a svájcit!

A 16 év alattiak mezőnyében is indul az ifjú magyar tehetség, ám itt nincs túl szerencsés sorsolása, rögtön az első fordulóban a második kiemelt Alistair Pradest sodorta az útjába a sors. Ennek a meccsnek a megnyeréséhez egyértelműen bravúr kéne, hiszen Prades a világbajnoki cím legnagyobb esélyese a dán Mikkel Bodzioch mellett.

A juniorok királykategóriájában, a 21 év alattiak fiúknál, talán minden idők legerősebb mezőnye jött össze: itt van a világranglista éllovas cseh Matej Dohnal, a tavalyi férfi B világbajnoka, Joshi Zeoli, a dán szupertehetség, Mikkel Bodzioch, a többszörös észt világbajnok Ken-Kristjan Toomjoe, valamint az osztrák különítmény - Hans Sherpa, Alexander Barbunopulos, Georg Stoisser, Kris Krawcewicz és természetesen a második kiemelt Lukas Trojan (mind világbajnokok). És akiket még meg sem említettem: a belga Bleeckere, az izraeli Arnon és a többi fantasztikus tehetség. A világbajnok személye szinte megjósolhatatlannak tűnik, én azonban mégis vállalkoznék rá, és az észt Toomjoe-re tenném a voksomat.

A lányok junior mezőnye szűk, mindössze 4-4 induló van U16-ban és U21-ben. A 21 év alattiaknál lehet hatalmas a döntő, ugyanis indul a többszörös világbajnok osztrák Christine Seehofer, valamint a német klasszis, Sarina Leibig is. Kettejük között nem tudok dönteni, ki fog nyerni, de biztosan óriási összecsapás lesz az övék!

A versenyszámok esélylatolgatásával végeztünk, mind a 18 kategóriáról szó esett. Mint láthattuk, sok nemzet még több játékosa fog pályára lépni csütörtök és vasárnap között Zürichben. Minden érdeklődő megtalálhatja a számára legérdekesebb összecsapásokat, versenyszámokat. Aki pedig nem olyan szerencsés, hogy jelen legyen a helyszínen, itthonról is követheti az eseményeket, ugyanis a http://www.resultreporter.com/node/182745/draws/list webcímen az összes versenyszám eredményei megtalálhatók. Az elit mérkőzések pedig élő, internetes közvetítésben jelennek majd meg!

Mindenkinek jó szurkolást, izgalmas mérkőzéseket kívánok, hajrá magyarok!

Mi volt a cetlin?

Feladó: Jose  Gomez

November másodika van, délután fél hat. A tabella utolsó helyezett csapata, a Kaposvár Waltner Róbert büntetőjével 1-0-ra vezet az éllovas Videoton ellen. Ekkor egy magyar NB1-es bajnoki mérkőzés eseményeihez képest szokatlan dolog történik: a Videoton középpályása, Nildo egy cetlit vesz át edzőjétől, majd továbbadja azt csapattársainak, Vitor Gomesnek és Sándor Györgynek. Az operatőr sajnos nem tud ráközelíteni a cetlire, így kénytelenek vagyunk találgatni, vajon mi is állhatott az összehajtogatott papírlapon.

1. verzió: Szép volt, Ádám!

A Bundesligában Szalai Ádám gólt fejel a Hertha ellen. A legutóbbi ilyen esetnél a miniszterelnök a közösségi médián keresztül gratulált a magyar csatárnak. A magas labdát senki sem hagyta ki, elárasztotta a Facebook-ot a rengeteg megosztás, amelyben az Ádám keresztnevű felhasználók dicsekedtek a magas rangú államférfi elismerésével. Néhány vicces kedvű rajongó ismét posztolja a mondatot. A Videoton kispadhoz kisebb késéssel érkezik a hír, éppen ezért a vezetőedző, Jose Gomez gyorsan felfirkantja az idézetet egy keze ügyébe kerülő papírfecnire, és beküldi a pályára - a csapat legnagyobb rajongójának gratulációját semmiképpen sem szabad elhallgatni a szerencsés címzett elől! A nagy sietségben nem veszi észre, hogy a keresett játékos, Gyurcsó Ádám jelenleg még a kispadon ül...

2. verzió: Én lettem a szövetségi kapitány!

A történelmi 8-1-es amszterdami vereség után lemond a szövetségi kapitányi címről Egervári Sándor. Az utolsó világbajnoki selejtező mérkőzésen már a másodedző, Csábi József ül a válogatott kispadján. Az átmeneti megoldás után az egész ország azt kezdi találgatni, vajon ki lesz a magyar nemzeti együttes új vezetője. Az MLSZ elnöke, Csányi Sándor külföldi szakembert szeretne a kispadra. A sajtó szerint a legnagyobb esélyesek Paulo Sousa, Bölöni László és Guus Hiddink. A szakemberek alaposan megfontolják a döntést, Hiddinket hamar kizárják magas fizetési igénye miatt. Bölöni László nem vállalja a tisztséget, míg Sousát a Lefejelt Újságírók Szakszervezetének nyomására vetik el. Gondolkoznak magyar edzőkön is, esélyes Détári Lajos és Verebes József is, végül azonban mégis egy kompromisszumos döntés születik. A Videoton vezetőedzőjét, Jose Gomezt nevezik ki, mert ő portugál, így majd könnyen megérti az új másodedzőt, Paulo Sousát…

3. verzió: Tartsátok a közte egyet!

Miután nagy nehezen sikerült gólt kapnia a Videotonnak, már sétagalopp lesz lehozni az előre megbeszélt vereséget. Hiába próbálkozott kitartóan az újonc Tar és a színesbőrű Stopira fémjelezte védelem hibát véteni, ez a fránya Kaposvár sehogyan sem bírt eljutni a kapujukig. Végül már szegény sporinak kellett beavatkoznia, hogy meglegyen az a somogyi gól. Bár még akkor is rezgett a léc, amikor Waltner állt a büntető mögé, attól félt a Videoton szakmai stábja, hogy a falábú talán fölé is rúgja a tizenegyest. A védés ki volt zárva, hiszen Calatuyad eligazítása így hangzott: „Csak ugorj el a labda elől, fiam!”

4. verzió: Ellopták a Pogány Madonnát!

Mint tudjuk, Nemanja Nikolics megkapta a magyar állampolgárságot, sőt már be is mutatkozott a magyar válogatottban. De nem ám olyan egyszerű megszerezni az állampolgárságot! Egervári Sándor csak annyiban tudta megkönnyíteni szeretett játékosa dolgát, hogy megígérte az okmányirodának, hogy Nikolics le fogja tenni a Magyar Alapműveltségi Vizsgát. Nemanja keményen tanult, összes szabadidejében az Árpád-házi királyok uralkodási évszámait magolta, de a kötelező, Bujtor-filmbeli idézettel nehezen boldogult. Nem értette, mit jelent az, hogy „Most szarrá verünk, te suttyó!” Sanyi bácsi ezért keményebb módszereket vetett be, alkalmazta a film-diétát, vagyis Nikolics csak és kizárólag Bujtor István rendezte filmeket nézhetett. A biztonság kedvéért azonmód le is foglalta a szerb-magyar házimozi-rendszerét, így Nemanja csak a klubházban tudott tanulni. A Film+ viszont pont a bajnoki időpontjában sugározta a Pogány Madonnát, így Jose Gomez kötelességének érezte a csatár tájékoztatását a rossz hírről. Szegény Nemanjának egy hetet kell várnia, csak jövő pénteken tudja majd megnézni a Csak semmi pánik című alkotást...

5. verzió: Hétfőn a negyedik órában derbi!

Jose Gomez annyira elégedetlen volt futballistái gyatra teljesítményével, hogy keményebb módszerhez folyamodott. A taktikailag teljesen megbízhatatlan, lélektelen játékosokat profi szakemberekre bízta, és kiutalta őket egy tanulmány kirándulásra a pécsi Janus Pannonius Gimnáziumba, ahol hétfőn a 11.C és a 11.D osztály csapatai csapnak össze. A lyukaskezű Calatuyad kapusnak a dinamitlábú Csete Soma kifutásait kell tanulmányoznia, a túl hamar elfáradó Zé Luisnak Kardos Ábeltől kell erőnléti edzéseket vennie, míg Kovács István addig nem léphet pályára, ameddig nem tud legalább 100 gólt szerezni egy évadban, mint Somfai Tamás…

A fenti öt lehetőség mind szakmailag megalapozott és átgondolt lehetőség, ha valaki mégis úgy érezné, egyik sem felel meg az igazságnak, az kérdezze meg Jose Gomeztől vagy Nildotól, majd sürgősen értesítsen engem. Előre is köszönöm!

Csata előtt

Vihar előtti csend

Péntek délben, Mindenszentek napján a temetőből hazafelé tartva csak kihalt utcákkal találkozik a járókelő. Emberek nincsenek a szabadban, mindenki vagy otthon pihen, vagy a temetőben koszorúzik. Összesen egy kutyát sétáltató bácsival találkozunk a Perintparti sétányon.

A csöndet labdapattogás szakítja félbe. Nem teniszlabda, bár az is lehetne, hanem focilabda. A Hali-pályán edzés van. Természetesen az ilyen alkalmat nem lehet kihagyni, egyből felülünk a teljesen üres lelátóra. A focisták persze egyből észrevesznek minket, hiszen egyedül vagyunk nézők a 8000-es stadionban. Enyhén meglepődve néznek ki a két fekete kabátos személyre, akik beülnek a főlelátó kellős közepére. Pont nemrég olvastam arról, hogy a hetvenes-nyolcvanas években még akár 2000-3000 néző is kilátogatott egy szimpla edzésre. Persze, ne felejtsük, azok a Fradi vagy Újpest tréningjei voltak, nem a Haladásé… Ugyanakkor azt se felejtsük, hogy a legutóbbi fordulóban a legtöbb nézőt a Haladás - Diősgyőr bajnoki vonzotta! November elsején, Mindenszentek napján az élvonalbeli Szombathelyi Haladás VSE hétvégi bajnoki mérkőzése előtti, utolsó edzésén a nézőszám 2, azaz kettő ember…

Sebaj, így legalább mindent lehet hallani, amit a focisták mondanak egymásnak a pályán. Egymás elleni játék van, két tizenegy fős csapat küzd egymással a lekicsinyített területen. A sárgák és a narancssárgák. Tizenöt percnyi megfigyelésünk alatt összesen két gól esik, az elsőt a narancssárgák szerzik egy tökéletesen kidolgozott akció után, a második a citromsárgák egyik középpályásának jutalma egy távoli bomba után.

Sajnos, több találatot nem láthatunk, mert vége az edzésnek, következik a nyújtás. A levezető gyakorlat abból áll, hogy körbeállnak a játékosok, és hajolgatnak meg nyújtanak egy kicsit. Semmi extra. A gyakorlat alatt az egyik ifjú titán folyamatosan engem figyel, talán abban reménykedik, hogy a Real Madrid megfigyelője vagyok… Úgy tűnik, mintha az én új kabátom jobban érdekelné, mint a belső-combizom nyújtása.

Vége a levezetésnek, jöhet a közös kapucipelés. A focisták körbeállják a már kissé lerobbant állapotban lévő tákolmányt, majd egyszerre felemelik, és kisétálnak vele a kispadok felé. A rutinosabb játékosok csak fél kézzel fogják – inkább csak támasztják – a kaput, a zöldfülű fiatalok viszont még két kézzel, lelkesen markolják a vaskapufákat. Amint az oldalvonalhoz érnek tíz focista kiválik a csoportból Halmosi vezetésével, és elindulnak az öltözőbe. A többiek még szépen befordulnak a két kispad közötti szűk helyen, és lerakják a kaput. Ők is elindulnak az öltözőbe.

Egy perc múlva összesen hét ember marad a gyepen. A három kapus meg a kapusedző, ők még egy tíz percet gyakorolnak. Egy citromsárga mezes, akit nem sikerült felismernem, ő valószínűleg büntetésből marad kint rugdosni a kapusoknak, valamint két játékos, akik a pálya napos sarkát veszik célba, és lefeküdnek napozni. Tíz perc múlva már csak a két kapus gyakorol, egymásnak ívelgetik a labdát úgy ötven méterről, viszont nemsokára ők is megunják, miután odakiált a kapusedző, hogy „Danikám bemehettek!”

A további fejleményeket már nem várjuk meg, elhagyjuk a stadiont a hátsó kijáraton. Mielőtt kimennénk a rozsdás kiskapun, még vetek egy pillantást az éjfekete Porschéra, ami az öltöző bejárata mellett parkol. Valószínűsíthetően nem a kapusedzőé…

És jött Perea!




Kolumbiai szupersztár

 

Vasárnap kora este. A közszolgálati televízióban magyar bajnoki mérkőzést közvetítenek. A tabellát vezető Videoton játszik a szintén az élbolyban tanyázó Budapesti Honvéddal. A második félidő közepén kapcsolódom be a közvetítésbe. Döntetlenre áll a mérkőzés. Ez már azért is szívmelengető, mivel a székesfehérvári csapat hazai pályán nem hogy nem kapott ki eddig, még pontot sem veszített. Na, majd most veszítenek, gondolom magamban.

Nézem a képernyőt, és számolok. Azt lesem, hányadszorra sikerül magyar játékost felismernem. Az első néger, az biztos nem magyar. A második szintén néger. A következő meg valami ics, úgyhogy ő is biztos külföldi. Na, most mutatják Nikolicsot, ő azért már félig magyar! Ha őt nem számítjuk, akkor hatodikra tűnik fel Sándor György, mint magyar labdarúgó. Lehet, hogy csak véletlenül sikerült kifognom az egyedüli négy és fél légióst…

Utána is nézek. A kezdőcsapatokban a 22 játékosból mindössze 7 és fél magyar. A maradék 14 és fél légiós. Az idegenek közül négy néger, három csak sötétebb bőrű, egy valószínűsíthetően délszláv, a többiek nemzetisége viszont számomra rejtély… Akárcsak két nyugati szupercsapat, vagy két soknemzetiségű világbirodalom!

A 76. percben pályára lép a Honvéd új szerzeménye, Perea. Ránézésre ő is külföldinek tűnik… De sebaj, hiszen majdnem megszerzi első érintésével a vezető Honvéd-találatot! A 83. percben aztán helyreáll a világ rendje, Torghelle Sándor foglalja el az őt megillető helyet a lecserélt Nikolics posztján.

Következik a mérkőzés hajrája. A 90. percben Ikenne-King húz el a szélen, bead, majd érkezik Perea! Gól! Vezet a Honvéd! Első magyar bajnoki mérkőzésén rögtön gólt szerez a legújabb szerzemény! Ez ám a bemutatkozás!

A meccset végül megnyeri a Kispest, így először visz el csapat pontokat a Sóstói-stadionból. Igaz, a Videoton még így is vezeti a tabellát, de legalább nem olyan nagy előnnyel, mintha megnyerte volna ezt a meccset… A Honvéd meg felkúszik a tabella negyedik helyére. Mert jött Perea!

Huszonnyolc évvel ezelőtt valószínűleg nem Perea jött volna, hanem mondjuk Détári, vagy Esterházy. Huszonnyolc évvel ezelőtt valószínűleg nem 14 és fél légiós szerepelt volna a kezdőcsapatokban, hanem mondjuk 0… Mégis akkoriban valahogyan többen szurkoltak ezeknek a kluboknak, sőt talán kicsit eredményesebbek is voltak ezek a bizonyos csapatok…

Ha jól emlékszem huszonnyolc évvel ezelőtt a Videoton UEFA-kupa döntőben játszott a Real Madrid ellen, a Honvéd meg Magyar Népköztársasági Kupát nyert. Idén a Videoton kizúgott az Európa-Liga selejtező első meccsén egy nevesincs délszláv csapat ellen, a Honvéd meg a Vojvodina ellen omlott össze… Van azért egy kis kontraszt…

A legjobban mégis nyolcéves húgom megjegyzése tükrözi a mérkőzés hangulatát. Miután lefújta a bíró az összecsapást, megkérdezte: „Most akkor nyertek a magyarok?”

Persze, hogy nyertek, hisz jött Perea!

Nyóceggy

Robben vigasztalja Devecserit

Amióta ikszeltünk zárt kapuk mögött itthon a románokkal, egy utolsó percben bekapott góllal, azóta érzem, hogy ebből nem lesz továbbjutás.

Amióta kikaptunk a románoktól idegenben 3-0-ra, azóta érzem, hogy ebből még komolyabb baj is lehet.

Amióta átkapcsoltam a Kossuthra, azóta érzem, hogy ebből komoly baj lesz.

Azt mondja P. Fülöp Gábor, hogy jobb lenne, ha nem folytatódna tovább a mérkőzés a második félidővel, mert 4-0-ra vezetnek a hollandok. Akár egy jóslat is lehetne ez a mondat, mert mégis csak szebb négy góllal kikapni, mint héttel…

Elkezdődik a második félidő, az első percben tizenegyest kapunk. Dzsudzsák belövi, 4-1. Máris szebb az eredmény. P. Fülöp gólarányt számolgat, talán még tovább is juthatunk a pótselejtezőre, ha tartjuk az eredményt.

Aztán jönnek a hollandok először. P. Fülöp sopánkodik.

Jönnek a hollandok másodszor, P. Fülöp magába temetkezik.

Jönnek a hollandok harmadszor. P. Fülöp már nem számolgat gólarányt.

Végül jönnek a hollandok negyedszer (ne felejtsük, ez már a 8. góljuk, csak a második félidőben a 4.). P. Fülöp már meg sem szólal…

Ahogy fél füllel hallgatom a mérkőzést, teljesen természetesnek érzem, hogy tízpercenként jönnek a gólok. Inkább azon lepődöm meg, hogy Nemanja Nikolics majdnem szépít. Ez valahogyan nem illik bele a képbe, nem erről szól ez a mérkőzés! A vendégmunkás Nikolics nem elég, hogy magyarrá lett, még bele is akar rondítani a történelembe! Merthogy ez így már történelem! Hét góllal kaptunk ki, erre korábban mindössze kétszer volt példa, akkor mindkétszer 7-0-ra. Most 8-1 a vége…

P. Fülöp még elmotyog valamit, aztán visszaadja a szót a stúdióba, ahol Szőke Viktória tesz fel kérdéseket Fehér Csabának. Fehér Csaba nem tud rendesen válaszolni, nem találja az okokat. Szőke Viktória meg a táblázatát nem találja, kétszer is elakad a többi eredmény felolvasásában, ezért inkább még egyszer bemondja, hogy Románia és Törökország is győzött. Gyorsan elveszik a hangot, hogy ne kelljen tovább szenvednie…

Közben Amszterdamban Egervári lemond, a játékosok magukba temetkezve elmélkednek. Nem értik. De miért nem értik? Nem látják, hogy fényévekre vagyunk az európai elittől? Nem látják, hogy a magyar válogatott az elmúlt három meccsén összesen 13 gólt kapott Hollandiától? Ahhoz képest nem is rossz ez a nyolc! Igaz, ez most egy meccsen jött össze…

Ne szomorkodjunk, inkább ünnepeljünk! Hiszen mostantól talán Huszti Szabolcs is játszani fog a csapatban, talán a következő EB-re is ki fogunk jutni, hiszen oda már 24-en mehetnek! Talán lesz egy új stadionunk, sőt talán még egy új csapatunk is!

Akiket viszont ezek közül a tények közül egyik sem vigasztal, azokat nyugtassa meg a tudat, hogy csak Guyanával, Kanadával, Lichtensteinnel, Lesothóval és Saint Luciával vagyunk egy szinten. San Marinót, Indonéziát, Tádzsikisztánt, Nepált és az Amerikai Virgin-szigeteket egyelőre megelőzzük. Hiszen ők nem héttel, hanem annál többel is kaptak már ki ebben a selejtezősorozatban!

De ami a legjobb, akár még ki is juthatunk a VB-re!



Wimbledon



Bár nem igazán zöld, azért a miénk - Fotó: Molnár Bence



Wimbledon. Ha valaki meghallja ezt a bűvös szót, sok minden juthat eszébe. Az idősebbeknek a skandináv harcos, Björn Borg győzelmei, Taróczy Balázs páros sikere, esetleg az ifjú Boris Becker berobbanása. A fiatalabbak Pete Sampras hét győzelmére emlékeznek legszívesebben, de a horvát Goran Ivanisevics hihetetlen menetelése is megmaradhatott az emlékezetükben. A mai generáció pedig a svájci klasszis, Roger Federer és a spanyol Rafael Nadal óriási csatáin nőtt fel. Olyan embert lehetetlen találni, aki valamilyen módon ne állna kapcsolatban az angol nyílt bajnoksággal, mindenkinek van valamilyen emléke a dél-londoni viadalról.

A világ legnagyobb hagyománnyal rendelkező teniszbajnoksága már 1877 óta a tenisz legnagyobb játékosainak találkozóhelye. Bár egy ideig ez nem így volt, hiszen a 20. Században a kezdetben csak amatőrökből álló mezőnyben megjelentek a profik, akiket aztán kitiltottak a szentélyből egészen 1968-ig, az Open éra bevezetéséig. Wimbledon közben végig meg tudta őrizni hírnevét, a legfontosabb Grand Slam versennyé vált és az is maradt, egyedül az 1970-es években volt egy kisebb megingás, amikor a US Open a hatalmas pénzdíjaival előretört, de azóta már Angliában is megemelkedtek a jutalmak, így Wimbledon visszaszerezte az őt megillető helyét a világ élén. Mindezt úgy, hogy közben hagyományait is megőrizte, hiszen ez az egyedüli Grand Slam torna, ahol kötelező a teljesen fehér szerelés. Bár voltak többször is zúgolódások a teniszezők körében a kemény szabályozással szemben, sohasem sikerült elérniük, hogy eltöröljék az előírást, még a Paradicsommadár Andre Agassinak sem volt elég nagy befolyása.

Wimbledon a világ legfontosabb teniszversenye, nem véletlenül nevezik nem hivatalos világbajnokságnak is. Aki nem tudott nyerni a szentélyben, nem is számít igazán nagy játékosnak. Érdekesség, hogy a hazai teniszezőknek immáron 77 éve nem sikerült elnyerniük a kupát. Tavaly Andy Murraynak mindössze egy mérkőzés hiányzott, hogy megtörje az átkot, de végül négy szettben kikapott Roger Federertől, aki így hetedik trófeáját nyerte a szent füvön, ezzel pedig beérte az amerikai Pete Samprast és az amatőr-korszak legnagyobbját, William Renshaw-t az örökranglista élén. Idén viszont megtört az átok, és Murray 77 év böjt után otthon tartotta a serleget a szigetországban.

Ugyanakkor van pár rekord, amiket valószínűleg se Federer, se Murray nem fog sohase megdönteni: a csehszlovák-amerikai Martina Navratilova egészen elképesztő eredményeket mondhat a magáénak; összesen 9 egyéni, 7 páros és 4 vegyes páros sikere van Wimbledonban! Ráadásul az első sikere (1976) és az (eddigi) utolsó sikere (2003) között 27 év telt el! Amikor 2003-ban az indiai Leander Paes párjaként átvette a vegyes páros trófeát már 47 éves volt! Pályafutása alatt összesen 326 mérkőzést játszott csak Wimbledonban! Egészen elképesztő! Ezek után azt hinné a teniszrajongó, hogy ezt már tényleg lehetetlen megdönteni. Azonban van egy hölgy, akinek még az Open éra előtt sikerült beállítani ezt a rekordot, ő az amerikai Billie Jean-King, aki összesen 20 trófeával büszkélkedhet, mint Navratilova. Ebből 6 egyéni-, 4 páros- és 10 vegyes páros siker.

Ha már Navratilova extrém életkorát említettük, érdemes a 80-as évek, 90-es évek fordulójának német sztárját, Boris Beckert is megcsodálni. Első egyéni győzelme idején, 1985-ben mindössze 17 éves volt! Ezzel ő minden idők legfiatalabb egyéni bajnoka a férfiaknál. A nőknél viszont még fiatalabbaknak is sikerült győzni: 1887-ben a brit Littie Dod mindössze 15 évesen lett egyéni bajnok!

A szakértők szerint a füves borítás kedvez a legkevésbé a hosszú labdameneteknek és a maratoni mérkőzéseknek. Általában ez így is van, ugyanakkor mégis Dél-Londonban játszották minden idők leghosszabb mérkőzését, 2010-ben az amerikai John Isner és a francia Nicolas Mahut 11 óra és 5 percen keresztül küzdött egymással. Néhány egyéb elképesztő adat a mérkőzésről: az utolsó szett 8 óra 11 percen keresztül tartott, Isner 113 ászt ütött, ezzel abszolút rekorder. Mahut csak 103-at, de így is összehoztak ketten 216 fogadhatatlan adogatást! Mahut összesen 502 pontot nyert meg a három napon keresztül tartó csatán, de ez is kevés volt számára a továbbjutáshoz. Érdekesség még, hogy ez az egy mérkőzés tovább tartott, mint Serena Williams összes (7) mérkőzése együttvéve 2009-ben, amikor megnyerte a tornát!

Manapság már az is bombameglepetésnek számít a férfi mezőnyben, ha nem az első négy kiemelt valamelyike nyer egy Grand Slamet. Éppen ezért is tűnik a horvát Goran Ivanisevics 2001-es teljesítménye már-már hihetetlennek. A volt jugoszláv teniszező 2001 előtt három wimbledoni finálét bukott el, míg egy sérülés után a világranglista 125. helyéig le nem csúszott. A 2001-es bajnokságon így csak a szervezők jóindulatának köszönhette, hogy elindulhatott szabadkártyásként. Meg is ragadta a lehetőséget, egészen a döntőig masírozott, ahol aztán legyőzte az ausztrál Patrick Raftert, így 30 évesen megszerezte élete első és utolsó Grand Slam-címét.

Végül egy utolsó elképesztő teljesítmény: eddig egy játékosnak sikerült arany-szettet elérnie, vagyis pontveszteség nélkül szettet nyerni. A kazah Shvedova tavaly 15 perc alatt végzett az olasz Sara Erranival az első 6 játékban, pontveszteség nélkül!

Mint láthatjuk, Wimbledon megannyi hihetetlen rekordnak az otthona, számos világsztár pályafutásának meghatározó állomása volt. Éppen ezért, amikor elkezdődik a torna, bármelyik évet is írjuk, számítanunk kell rá, hogy ismét valami hihetetlen rekord fog megdőlni, vagy egy új világsztár fog születni a szemünk előtt. Wimbledon, a történelem itt íródik!

Botond bevette Bécset




Francia Botond akcióban



Péntek reggel… Végre nem kell felkelnem reggel fél hétkor, mert eljött a várva várt nap, újból versenyezhetek! Félálomban még hallom a hétórás buszt, ahogy elhajt a házunk előtt, rajta a szokásos tömeggel. Visszaalszom. Kilenckor felkelés, majd az ütők rituális bepakolása következik. Minden rendben, indulhatunk! Három és félóra autózás után megérkezünk Szombathelyre, ahol egy ebéd erejéig megállunk, majd indulunk tovább Bécs felé. A jól ismert útvonalon haladunk, másfél óra alatt fel is érünk a verseny helyszínére, a wiener neudorfi sportkomplexumba.

Alighogy belépek a főbejáraton, rögtön szembetalálkozom grazi barátommal, Jonassal, aki már túl van két párosmérkőzésen, és nagyon fogadkozik, hogy az U16-ot be fogja húzni. Majd meglátjuk! A regisztrációs asztal körül nagy a felfordulás, meccslapok keringenek, játékosok melegítenek a soron következő meccsükre, vagy egyszerűen csak pihennek a parkettán. Regisztráció, majd lepakolás. Immáron hagyományos módon a tollaspályákhoz pakolok le, mivel ott a legnagyobb nyugalom, és attól sem kell félnem, hogy fejbetalál egy labda a pihenés közben. Hat óra után nem sokkal mondják a hangosba, hogy Krisztof Mónár meccse következik. Ellenfelem az osztrák teniszező, Alexander Barbunopulos, akivel egyszer már találkoztam, akkor simán nyertem. Most nagyon megszenvedek, pingpongban és tollasban is csak szorosan tudok nyerni, sőt squashban még 20:15-ös hátrányból is fel kell állnom. A kinti salakos teniszpályákra így 12 pontos előnnyel mehetek fel. A bemelegítésnél úgy gondolom, jobb, ha már az elején elhitetem vele, hogy nem tudok teniszezni, így kétszer is kivágom kerettel a labdát a nézők közé. Mindkettő a kolbászt sütögető Ptacnik apukát veszélyezteti, de végül egyik sem találja telibe a grillt… Az elején úgy tűnik, simán elég lesz a fór, sokat hibázik Alex. Lassan viszont belejön a játékba, második szerváimat torpedó módjára veri be a sarokba, szervái minimum 180-al süvítenek, így már neki áll a meccs. Végül aztán előhúzok két jó első szervát a tarsolyomból, így nagy nehézségek árán, de túljutok az első körön.

Gyorsan összepakolok, már indulunk is visszafelé Szombathelyre. Mattersburg közelében sikerül befogni a Kossuthot, éppen a második félidő kezdődik a román-magyaron. Elég elkeserítő a helyzet, a kommentátor szerint gyatrán játszik a csapat, 2-0-ra mennek a hazaiak. Eszembe jut tesitanárom csütörtöki megjegyzése: „Kristóf, úgy kikapunk, hogy lesz közte három is!” Mire megérkezünk nagymamámhoz, friss almás pite és egy harmadik román gól fogad. Csendben megjegyzem, hogy legközelebb mindenképpen Csaba bával fogok tippmixelni…

Szombat reggel az órásház árnyékában várjuk Sákovics Pétert, akivel már együtt megyünk ki Ausztriába. Párosban és egyéniben is az első hely a célja, első kiemeltként nem is lehet más. Wiener Neudorfban már zajlik az élet, elit játékosok gyűrik egymást a pályákon. Első mérkőzésemen azzal az Alexander Kaess-szel játszom, akitől tavaly a férfi D döntőjében gummiarm-mal kikaptam. Most esélye sincs, szitkozódik a szemcsémtől a pingpongnál, káromkodik a tollasom láttán, majd szó nélkül beletörődik a vereségbe a fallabdapályán. Mire lesétálok a salakról, már nincsen talpon lévő magyar az elittáblán, így érmeket sajnos már csak a junior, szenior és B, C kategóriás játékosainktól várhatunk.

Eredményeimről szeretnék hírt adni, ezért wifit keresek, de nem járok sikerrel. Florian, leendő ellenfelem, egyben jó ismerősöm viszont kisegít, kölcsönadja mobil wifijét és telefonját is. Gyorsan bejelentkezem a Facebook-ra, ránézek a Nemzeti Sportra meg a US Openre, majd vissza is szolgáltatom neki a szerkezetet. Nem szeretnék a rangadó előtt elkényelmesedni! Sajnos két órával később már a junior esélyek is fogyatkoznak, ugyanis kikapok Floriantól. Pingpongban tologatunk, tollasban felmosom vele a padlót, pontjaim után Francia Botond lelkesen bekiált a pályára, ellenfelem nem bírja a feszültséget, káromkodik egyet, majd szemüvegét többször is elhajítja… Viszont a fallabda már az ő akarata szerint alakul, simán kikapok, pedig még bírónk is van, Michi Dickert személyében! A teniszjátékom egyenesen elkeserítő, pedig a magyar tábor mindent megpróbál, hogy ellensúlyozza a hazaiak őrjöngését. Péter tanácsokkal lát el a félidőben, azonban én már nem tudok újítani és mindössze egy nyerő ütéssel kiesek…

Szerencsére nem sok időm maradt a vereségen keseregni, mert egyből megyek fel a C kategória elődöntőjére, ahol Virágh Andrással játszom. Természetesen a show-meccset megint nem látom, sőt az elit döntőről is lemaradok… Viszont most nem ezzel foglalkozom, hanem az András elleni elődöntővel. Pingpongban őt is nagyon zavarja a szemcse, a tollast megint meg tudom nyerni, míg fallabdában nagyon jónak számító 10 pontot érek el. Végig felszabadultam játszom, élvezem a meccset, és végül nagy meglepetésre bejutok a vasárnapi fináléba. Lendületből még gyorsan megvívom a junior helyosztómat Jonas ellen, majd Péterrel indulunk vissza Szombathelyre.

Vasárnap reggel meglepő kihaltság fogad minket a csarnokban, csak néhány pár ütöget, meccs szinte semmi. Ránézek a jegyzeteimre, amiket Pécsről hoztam. Matek házi, permutáció, variáció és kombináció, töménytelen mennyiség. Valahogy nincs kedvem hozzá, se Petőfi Apostoljához… Inkább felmegyek az emeletre, ahol Péter viaskodik szlovák ellenfelével a szenior elődöntőben. Tollasban nagyon szép pontszámot ér el, így már nem lehet kérdés, ki jut a döntőbe. A másik ágon a pesti hálógyilkos, Joachim Gersdorf már a pingpongban eldönti meccsének sorsát honfitársa, Volker Sach ellen.

Hamarosan már én következem a C kategória döntőjében, ahol sorozatban másodszor szerepelek. Ezúttal egy cseh játékos az ellenfelem, aki eddigi mérkőzései alatt mindössze egy pontot vesztett a fallabdapályán… Nekem kettőt is sikerül összehoznom ellene, sőt pingpongban még meg is verem, így a teniszig is eljutunk. A bemelegítésnél gyakorlom a kick szervát, ami olyan jól megy, hogy kétszer lövöm fenékbe egymás után a folyosón beszélgető Nándori Leventét… Öt pont kell neki, be is üti, így ismét ezüstérmes vagyok.

A hétvégén utolsó mérkőzésemet az ifjú osztrák tehetséggel, Sebastian Preiniggal játszom. Asztaliteniszben nagyon jól tartja magát, de a tollasommal és a squashommal már nem bír, így győzelemmel fejezem be a hétvégét. A verseny a végéhez közeledik, már csak néhány mérkőzés van hátra, köztük az utolsó magyar érdekeltségű döntő, a szenior finálé. Egyik oldalon a világranglista vezető magyar, Sákovics Péter, a másikon a német Joachim Gersdorf. Pingpongban meglepően sok pontot szerez a német, a tollaspályán pedig nyer is! Igaz, a győzelméhez kellett egy vitatható pont is a csata végén, amikor egyenlíthetett volna Péter, ha megadja a pontot a bíró… De nem adta meg, így következik a fallabda, ahol nagyon összeszedetten és koncentráltan játszik a német, és a szombathelyi játékos hajrája sem elegendő a győzelemhez. A teniszpályán Péter azt mondja, élete formájára lesz szüksége a győzelemhez, a meccs feléig sikerül is neki a bravúrtenisz, végül azonban belelendül Gersdorf, és megnyeri a döntőt. Már csak a női finálé van hátra, azt is gyorsan lejátsszák, a cseh Kubanova megvédi címét a világbajnok Zeoli ellenében.

Eredményhirdetés következik. Asztalon a plakettek, kupák, mindenki izgatottan várja a jutalmát. Magyar érmeknek ezen a napon is örülhetünk, hiszen Kocsis Ildikó bronzérmes női szeniorban, Szalay Zsolt harmadik B kategóriában, Sákovics Péter ezüstérmes férfi szeniorban, Virágh András harmadik, én második vagyok férfi C-ben, míg a junior U13-as dobogót teljes egészében magyarok foglalják el! Amióta racketlon versenyeken indulok, olyat még nem láttam, hogy három magyar álljon ugyanazon a dobogón egy nemzetközi versenyen. Márpedig most így van: aranyérmes Francia Botond, míg a dobogó másik két fokát a Szalay testvérek foglalják el. Marcel Weigl is megemlíti: a magyar racketlon jövőjét láthatjuk! Kis székhordás és fényképezkedés után irány a parkoló. Mindenki indul haza, Péter érdeklődik a bolgároknál, mekkora út áll előttük. A válasz: 1000 kilométer, vagy 10 óra, ahogy tetszik… Ilyenkor örül igazán az ember, hogy Pécs csak 350 körül lehet…

Hétfő reggel. Ébredés fél hétkor, fel a hétórás buszra, majd be az iskolába. Töri fakt, francia forradalom. Hiába, a versenynek vége…