És jött Perea!




Kolumbiai szupersztár

 

Vasárnap kora este. A közszolgálati televízióban magyar bajnoki mérkőzést közvetítenek. A tabellát vezető Videoton játszik a szintén az élbolyban tanyázó Budapesti Honvéddal. A második félidő közepén kapcsolódom be a közvetítésbe. Döntetlenre áll a mérkőzés. Ez már azért is szívmelengető, mivel a székesfehérvári csapat hazai pályán nem hogy nem kapott ki eddig, még pontot sem veszített. Na, majd most veszítenek, gondolom magamban.

Nézem a képernyőt, és számolok. Azt lesem, hányadszorra sikerül magyar játékost felismernem. Az első néger, az biztos nem magyar. A második szintén néger. A következő meg valami ics, úgyhogy ő is biztos külföldi. Na, most mutatják Nikolicsot, ő azért már félig magyar! Ha őt nem számítjuk, akkor hatodikra tűnik fel Sándor György, mint magyar labdarúgó. Lehet, hogy csak véletlenül sikerült kifognom az egyedüli négy és fél légióst…

Utána is nézek. A kezdőcsapatokban a 22 játékosból mindössze 7 és fél magyar. A maradék 14 és fél légiós. Az idegenek közül négy néger, három csak sötétebb bőrű, egy valószínűsíthetően délszláv, a többiek nemzetisége viszont számomra rejtély… Akárcsak két nyugati szupercsapat, vagy két soknemzetiségű világbirodalom!

A 76. percben pályára lép a Honvéd új szerzeménye, Perea. Ránézésre ő is külföldinek tűnik… De sebaj, hiszen majdnem megszerzi első érintésével a vezető Honvéd-találatot! A 83. percben aztán helyreáll a világ rendje, Torghelle Sándor foglalja el az őt megillető helyet a lecserélt Nikolics posztján.

Következik a mérkőzés hajrája. A 90. percben Ikenne-King húz el a szélen, bead, majd érkezik Perea! Gól! Vezet a Honvéd! Első magyar bajnoki mérkőzésén rögtön gólt szerez a legújabb szerzemény! Ez ám a bemutatkozás!

A meccset végül megnyeri a Kispest, így először visz el csapat pontokat a Sóstói-stadionból. Igaz, a Videoton még így is vezeti a tabellát, de legalább nem olyan nagy előnnyel, mintha megnyerte volna ezt a meccset… A Honvéd meg felkúszik a tabella negyedik helyére. Mert jött Perea!

Huszonnyolc évvel ezelőtt valószínűleg nem Perea jött volna, hanem mondjuk Détári, vagy Esterházy. Huszonnyolc évvel ezelőtt valószínűleg nem 14 és fél légiós szerepelt volna a kezdőcsapatokban, hanem mondjuk 0… Mégis akkoriban valahogyan többen szurkoltak ezeknek a kluboknak, sőt talán kicsit eredményesebbek is voltak ezek a bizonyos csapatok…

Ha jól emlékszem huszonnyolc évvel ezelőtt a Videoton UEFA-kupa döntőben játszott a Real Madrid ellen, a Honvéd meg Magyar Népköztársasági Kupát nyert. Idén a Videoton kizúgott az Európa-Liga selejtező első meccsén egy nevesincs délszláv csapat ellen, a Honvéd meg a Vojvodina ellen omlott össze… Van azért egy kis kontraszt…

A legjobban mégis nyolcéves húgom megjegyzése tükrözi a mérkőzés hangulatát. Miután lefújta a bíró az összecsapást, megkérdezte: „Most akkor nyertek a magyarok?”

Persze, hogy nyertek, hisz jött Perea!

Nyóceggy

Robben vigasztalja Devecserit

Amióta ikszeltünk zárt kapuk mögött itthon a románokkal, egy utolsó percben bekapott góllal, azóta érzem, hogy ebből nem lesz továbbjutás.

Amióta kikaptunk a románoktól idegenben 3-0-ra, azóta érzem, hogy ebből még komolyabb baj is lehet.

Amióta átkapcsoltam a Kossuthra, azóta érzem, hogy ebből komoly baj lesz.

Azt mondja P. Fülöp Gábor, hogy jobb lenne, ha nem folytatódna tovább a mérkőzés a második félidővel, mert 4-0-ra vezetnek a hollandok. Akár egy jóslat is lehetne ez a mondat, mert mégis csak szebb négy góllal kikapni, mint héttel…

Elkezdődik a második félidő, az első percben tizenegyest kapunk. Dzsudzsák belövi, 4-1. Máris szebb az eredmény. P. Fülöp gólarányt számolgat, talán még tovább is juthatunk a pótselejtezőre, ha tartjuk az eredményt.

Aztán jönnek a hollandok először. P. Fülöp sopánkodik.

Jönnek a hollandok másodszor, P. Fülöp magába temetkezik.

Jönnek a hollandok harmadszor. P. Fülöp már nem számolgat gólarányt.

Végül jönnek a hollandok negyedszer (ne felejtsük, ez már a 8. góljuk, csak a második félidőben a 4.). P. Fülöp már meg sem szólal…

Ahogy fél füllel hallgatom a mérkőzést, teljesen természetesnek érzem, hogy tízpercenként jönnek a gólok. Inkább azon lepődöm meg, hogy Nemanja Nikolics majdnem szépít. Ez valahogyan nem illik bele a képbe, nem erről szól ez a mérkőzés! A vendégmunkás Nikolics nem elég, hogy magyarrá lett, még bele is akar rondítani a történelembe! Merthogy ez így már történelem! Hét góllal kaptunk ki, erre korábban mindössze kétszer volt példa, akkor mindkétszer 7-0-ra. Most 8-1 a vége…

P. Fülöp még elmotyog valamit, aztán visszaadja a szót a stúdióba, ahol Szőke Viktória tesz fel kérdéseket Fehér Csabának. Fehér Csaba nem tud rendesen válaszolni, nem találja az okokat. Szőke Viktória meg a táblázatát nem találja, kétszer is elakad a többi eredmény felolvasásában, ezért inkább még egyszer bemondja, hogy Románia és Törökország is győzött. Gyorsan elveszik a hangot, hogy ne kelljen tovább szenvednie…

Közben Amszterdamban Egervári lemond, a játékosok magukba temetkezve elmélkednek. Nem értik. De miért nem értik? Nem látják, hogy fényévekre vagyunk az európai elittől? Nem látják, hogy a magyar válogatott az elmúlt három meccsén összesen 13 gólt kapott Hollandiától? Ahhoz képest nem is rossz ez a nyolc! Igaz, ez most egy meccsen jött össze…

Ne szomorkodjunk, inkább ünnepeljünk! Hiszen mostantól talán Huszti Szabolcs is játszani fog a csapatban, talán a következő EB-re is ki fogunk jutni, hiszen oda már 24-en mehetnek! Talán lesz egy új stadionunk, sőt talán még egy új csapatunk is!

Akiket viszont ezek közül a tények közül egyik sem vigasztal, azokat nyugtassa meg a tudat, hogy csak Guyanával, Kanadával, Lichtensteinnel, Lesothóval és Saint Luciával vagyunk egy szinten. San Marinót, Indonéziát, Tádzsikisztánt, Nepált és az Amerikai Virgin-szigeteket egyelőre megelőzzük. Hiszen ők nem héttel, hanem annál többel is kaptak már ki ebben a selejtezősorozatban!

De ami a legjobb, akár még ki is juthatunk a VB-re!