2014. április 1., kedd

Tollaslabda diákolimpia döntő 2014

Kettős pécsi siker U15-ben - Fotó: Tollaslabda esemény
Mi a közös a világ legjobb női kézilabdacsapatának otthont adó csarnokban, végeláthatatlan panelházakban, elegáns belvárosi épületekben, egy Fehér Hordóban, ami valójában Fehér Holló, valamint egy éjszaka különböző színekben pompázó hídban? A válasz: Győr. És ha március utolsó hétvégéje, akkor tollaslabda diákolimpia döntő. Három napra több száz tollasozó fiatal árasztotta el az Egyetemi Sportcsarnokot, köztük 46 pécsi induló is.

Az már hamar kiderült, hogy a szervezők nem második vonalas döntőt szeretnének rendezni. A 14 pálya már önmagában rekordnak számít, ezenkívül egyenpólóba öltözött önkéntesek és Dal-döntős fellépő segítette a vendégek lenyűgözését. A segítők munkájára hamar szükség is lett, ugyanis a három különböző színben pompázó pályák hátsó zöld rétege már az első pár mérkőzés után elkezdett elválni fekete társától. A mindenre felkészült csapat gyorsan orvosolta a problémát, így a diákolimpia három napja alatt más komolyabb problémával már nem kellett megküzdeniük.

Az első napon szokás szerint csak a B kategóriás játékosok léptek pályára, svájci rendszerben. A három (több korcsoportban négy) lebonyolított forduló így is hosszan elnyúlott, hiába állt rendelkezésre 14 pálya. Mivel a fontosabb mérkőzések csak szombaton következtek, nem történt jelentősebb esemény, bár így is voltak kitűnő iramú, izgalmú találkozók. Pár perccel este 9 óra után fellélegezhetve jelenthette be Szent-Andrássy Márk, versenyigazgató-szpíker a nap befejeztét.

Miután mindenki összepakolt és átöltözött, indulhattak a versenyzők a szálláshelyeik felé. Volt aki kollégiumba, volt aki hotelba, de volt olyan is, aki az autójába. Történt ugyanis, hogy az egyik Somogy megyei kisvárosból érkező lelkes szülőnek véletlenül nem sikerült szállást foglalni, így bátor módon, biztos fedéllel a feje fölött nem rendelkezve vágott neki a hétvégének.

Az autóban éjszakázás már önmagában sem megszokott pihenési mód, így nem is tartozik a legkényelmesebb alvásmódok közé. Főleg nem, ha az ember arra ébred hajnali kettőkor, hogy rendőrök kopognak az ablakán. Hősünk – mint sokat látott ember – nem lepődött meg különösképpen a dolgon, elmesélte a történetét, biztosította a helyi rendfenntartó erőket, hogy nem betörés céljából tartózkodik egy majdnem teljesen kihalt parkolóban az éj közepén, csupán turistaként jól megérdemelt pihenőidejét tartja. A segítőkész rendőrök erre fel is ajánlották egyből a helyi őrs vendégszobáját, ám kalandvágyó hősünk inkább saját kocsiját választotta. Mindezt a történetet másnap reggel mesélte el nekem, miközben a korlátot támasztva néztük a második nap első mérkőzéseit.

Szombat délelőtt már egyre komolyabb meccseket láthattak az érdeklődök, ugyanis a B kategóriások utolsó fordulóihoz érkeztek a küzdelmek. Mindenki próbált az érmes helyekért harcban maradni, ez a pécsiek közül egyedül két versenyzőnek sikerült: Bonyár Klaudiának és Kiss Enikőnek. Mindketten 4-2-es mérleggel biztosították helyüket a vasárnapi rájátszásban.

Amint az utolsó hatodik korcsoportos fiú is befejezte B kategóriás mérkőzését, jöhetett az A mezőnye. Addig sem unatkozhatott a tollaslabdabarát szurkoló, de az igazi csemegét mégis az igazolt versenyzők összecsapásai hozzák.

Itt nem svájci rendszerben, hanem csoportmeccses, majd egyenes kieséses módon bonyolítják le a küzdelmeket. Így fordulhatott elő, hogy szinte alig fejezte be Józsi bácsi Bükkösdön az ebédet, Győrben már döntő szettet vívott egymással Hircze Levente és Pytel Bence. A párosítás rendkívül szoros mérkőzést hozott, holott előzőleg nem feltétlenül erre lehetett számítani. Aki nem naprakész hazai tollaslabda eredményekben, könnyen azt hihette, hogy a második kiemelt Hircze leiskolázza majd a kiemelés nélküli Pytelt. Ugyanakkor, aki véletlenül hallott arról, hogy Bence nem is olyan régen még a törökországi utánpótlás Európa-bajnokságon vitézkedett, úgy gondolhatta, ez könnyed győzelem lesz a pécsi számára. Egyik teória sem jött be, ugyanis az utolsó pontokig húzták a döntést a felek, végül Bence nyert döntő szett 21-19-re.

Ahogy Bence példája is mutatja, a kiemelések nem mindig tükrözik a reális erőviszonyokat. Így fordulhatott elő, hogy a szintén pécsi Pytel Gergő is kiemelés nélkül vágott neki a küzdelmeknek, holott az U15-ös kategóriában egyértelműen a legnagyobb esélyesnek számított, és számít mind a mai napig edzéstársa, Szenjai Balázs mellett. A sorsolás most megkegyelmezett a tollasbarátokon, a két fiú külön ágra került, így mindenki előre dörzsölhette a tenyerét, egy jó kis Pytel-Szenjai fináléra várva.

Az előbb felhozott két példa kivételével, azért szinte mindenhol kvalifikálták a kiemeltek magukat a kiesés szakaszba első helyen, nagy meglepetések nem nagyon történtek. Sajnos Banizs Olivér sem tudott csodát tenni, hiába ígérte, hogy megveri a budapesti Pál Dánielt (aki egyébként ezüstérmes lett U19-ben).

A diákolimpia kiemelt esemény a hazai sportéletben, legyen szó akármilyen sportágról. Így fordulhatott elő, hogy több eredményes felnőtt magyar versenyző is kilátogatott a sportcsarnokba, edzőként vagy nézőként. Szikra Csaba és Kereszti Zoltán például kereskedőként állt helyt, de említhetném a két éve még diákolimpikon Elek Mártont, aki a hajdúszoboszlóiak edzőjeként érkezett. Feltűnt a többszörös magyar bajnok Németh András is, aki már Bécsben dolgozik. Ugyanakkor nem csak tollaslabdázók fordultak meg a csarnokban, a magyar asztalitenisz egyik legnagyobb reménysége, Szita Márton is benézett német klubjába való utazása közben.

Pécsi szempontból az esélyeseink biztosan mentek tovább, volt aki egyenesen átgázolt a csoport-riválisain. A pécsi edzésmunka hatékonyságát igazolja, hogy volt olyan versenyzőnk, aki játszi könnyedséggel fordított még szetthátrányból is (Kováts Máté). Voltak sajnos fájó búcsúzók is, mint például Schenk Dániel vagy Takács Fanni.

Mielőtt rátérnénk az esti kieséses fordulók eredményeire, szeretném kiemelni, hogy idén az első kategóriások, vagyis az általános iskola 1.-2. osztályos tanulóinak számára is rendeztek versenyt. Pécs ezt olyan jól kihasználta, hogy mind a fiúknál (Nagy Sámuel), mind a lányoknál (Hart Petra) jutott be versenyzőnk a legjobb négybe.

A legfiatalabbaknál pécsi siker - Fotó: Tollaslabda esemény

A legidősebb lányoknál is biztosak lehettünk az éremben, miután a sorsolás szeszélye két pécsi lányt sodort össze a negyeddöntőben. A házi rangadót Csík Dóra nyerte, így ő készülhetett a vasárnapi Final Fourba. Nem csak a pécsiek nyertek mérkőzéseket, a legtöbb esélyes magabiztosan jutott tovább, így jogosan várhattunk izgalmas csatákat a másnaptól.

A szombatról vasárnapra virradó éjszaka most nem hozott annyi kalandot hősünknek, mint az előző, ugyanakkor annál többet mindenki másnak, ugyanis hajnali 2-ről 3-ra kellett előre állítani az órákat, így 60 perccel kevesebbet tudtunk aludni. Az elvesztett idő inkább a kísérőket és szülőket viselte meg, a játékosokat nemigen. Így fordulhatott elő, hogy már reggel fél kilenckor bemelegítő gyerekek zsivajától volt hangos a tornacsarnok.

Vasárnap reggel már vegyesen játszottak A és B kategóriás játékosok, a gumilabdával versenyzők a megmaradt érmekért csatáztak, míg a toll-labdások az elődöntőbe, majd döntőbe kerülésért.

Minőségi tollaslabdában ismét nem kellett szűkölködnünk, rögtön egy Pytel-Szerecz meccsel indítottam a napot. Nem is okozott csalódást az örökrangadó, mindkét szett a végletekig kiélezett volt, végül az éppen jobb játékos, jelen esetben Szerecz Márton nyert. Ellenfele a döntőben pedig az a Madarász Tamás lett, akinek húga esélyeshez méltó játékkal gyakorlatilag felmosta ellenfeleivel a pályát a fináléba vezető úton. A pécsiek számára talán legkedvesebb versenyszám, az U15-ös fiúk küzdelme sem hozott csalódást, a két toronymagas esélyes, Pytel Gergő és Szenjai Balázs ellentmondást nem tűrően léptek túl az elődöntőn.

Sajnos ez a bravúr már nem sikerült Csík Dórának, aki Kispál Katától kapott ki az elődöntőben, valamint Nagy Sámuel, Varga Boróka és a korábban már említett Pytel Bence is elvérzett a döntő kapujában.

Bár nem adta könnyen magát, ugyanerre a sorsra jutott Perényi Miklós, akire valószínűleg mindenki emlékszik, ha másra nem is, a tavalyi diákolimpiás negyeddöntőjére Lakatos Levente ellen biztosan. A most is az utolsó leheletéig küzdő Perényi heroikus küzdelemben, döntő szettben maradt alul Pál Dániellel szemben, így nem sikerült kiharcolnia a lehetőséget, a visszavágásra Szécskay Manó ellen.

Vasárnap késő délelőtt az utolsó fázisához érkezett a diákolimpia döntő, már csak a finálék voltak hátra. Pécs 5 fővel képviselte magát a döntőkben, közülük ketten egymás ellen játszottak. Mielőtt azonban rátérnék erre a mérkőzésre, szeretném elmondani, hogy mi történt a másik három versenyzőnkkel.

Ami Nagy Sámuelnek nem sikerült a fiúknál, az Hart Petrának összejött a lányoknál. A legfiatalabbak között versenyző pécsi kislány megnyerte az első korcsoportos döntőt, így megszerezte Pécs első aranyérmét. Majdnem sikerült a duplázás is, ugyanis a második korcsoportban Bereczkei Anna jutott el egészen az utolsó mérkőzésig, ám ott nem sikerült nyernie, így maradt az ezüst. Akárcsak Papp Tittínának, aki a 4. korcsoportos lányoknál szerzett második helyet a szinte verhetetlen Madarász Réka mögött.

Az már a mérkőzés előtt biztos volt, hogy lesz pécsi aranyérme U15-ben, csupán a versenyző személye volt kérdéses. A 4. korcsoportot évek óta uraló páros, Pytel Gergő és Szenjai Balázs ismét nem engedett mást az aranycsatába beleszólni, sokadik egymás elleni fináléjukra készülhettek.

Hiába ígérkezett a nap talán legizgalmasabb összecsapásának a meccsük, bírót nem sikerült küldeni a 2. pályára, így 8-7-ig várni kellett, amíg hivatalosan is jegyezte valaki az eredmény alakulását. Akkor Gergő vezetett, akárcsak végig az első játszmában, kivéve a hajrát, amikor Balázs átvette a kezdeményezést, és 22-20 arányban nyerte az első szettet.

A látványosan nagyon koncentráltan játszó, aranyéremre éhes Pytel a második szettben már nem követte el ezt a hibát, végig magabiztosan vezetett, majd 21-14 arányban egalizált.

Jöhetett a mindent eldöntő harmadik játszma. Sokáig úgy tűnt, Gergő lendülete hamar eldönti a meccs sorsát, ám Balázs a forduló után megrázta magát, és visszazárkózott döntetlenre. Innen végig együtt haladt a két játékos, ám az irányítás, és a pontelőny is Pytel kezében volt a legtöbbször. 19-19 után azonban Balázs ütött pontot, így meccslabdához jutott. Ekkor jött a deus ex machina, vagyis isteni közbeavatkozás. A kiszorított helyzetből megütött Pytel-labda erősen közelített röppályája vége, a pálya széle felé, amikor Balázs úgy gondolta, ezt a meccset neki kell befejeznie, és pár centiről belevágta a méteres outra szálló labdát a hálóba.

A váratlanul jött lehetőségen Gergő is meglepődött, a pont utáni megjegyzése alapján arra következtettem, lélekben már a hálóhoz indult kezet fogni. Ám ezzel a hibával ismét egyenlő lett az állás, és rövidesen meg is kapta a lehetőséget a nagy esély kihasználására Gergő, meccslabdához jutott. Más játékos valószínűleg összeomlott volna az előző szituáció által kialakított nyomás alatt, ám Szenjai Balázst nem abból a fából faragták, és óriási nyugalommal három pontot nyert egymás után, így 24-22-re behúzta a döntő szettet. Nem volt kis mérkőzés! Balázsé lett az arany, Gergőt pedig a kétperces vastaps vigasztalhatta, bár valószínűleg azt szívesebben hallgatta volna arannyal a zsebében…

A két pécsi fiatal csatája után nem kellett messze mennie a nézőknek, ugyanis a pályára egyből érkezett az U17-döntő Szerecz Mártonnal és Madarász Tamással. Itt is rendkívül kiélezettre sikerült az első játszma, mindössze két pont döntött a gödi fiú javára. Sajnos az izgalmas folytatás elmaradt, Szerecz felőrölte ellenfelét a második szettben, így megérdemelten gyűjtötte be az aranyérmet.

Az U17 dobogósai - Fotó: Tollaslabda esemény

Közben a csarnok túlsó felében halkan Szécskay Manó is legyőzte Pál Dánielt, így sikerült magát kárpótolnia a tavalyi elődöntőben Gradwohl Dániel ellen elszenvedett vereség miatt elszalasztott aranyéremmel.

Miközben a fiúk a pályán küzdöttek, az önkéntesek a szőnyegekkel vívtak sikeres harcot, így pár perccel később már az eredményhirdetéshez készülődhetett Csorba Józsi bácsi, a Magyar Tollaslabda Szövetség elnöke.

A 22 kategória érmeseit lehetetlen lenne mind felsorolni, így csak pár nevet szeretnék kiemelni, a többi díjazottól elnézést kérve. Egyikük az a Lukácsi Levente, akivel még három évvel ezelőtt ismerkedtem meg Győrben a Hungarian Openen. Az akkor még racketlonozó Levente azóta felhagyott kedvenc sportágammal, és a kézilabdához pártolt át. Tollasedzésre alig jár, mégis most érte el eddigi legnagyobb eredményét a diákolimpián, második lett a negyedik korcsoportos B-kategóriás fiúknál.

Akik jártak pár évvel ezelőtt dunántúli tollaslabda versenyeken, biztosan találkoztak segesdi versenyzőkkel. A lelkes edző, Imre bácsi munkáját dicséri, hogy a legidősebb fiúk B kategóriájában Farkas Kristóf révén az aranyat, Hent Márió révén pedig a bronzot is megszerezték a somogyi tanítványok. Kár, hogy nem láthatta ezt élőben Imre bácsi.

Aki követte januárban az élő közvetítésünket a pécsi felnőtt csapatbajnokságról, emlékezhet rá, hogy a Zrínyi csapatában több meccsen is pályára lépett Kőrösi Ágnes. Ági most a diákolimpián bizonyított, a legidősebb lányok korcsoportjában győzött Kispál Katát megelőzve.

A helyhiány miatt nem tudok minden versenyzőről írni, elnézést kérek azoktól, akik kimaradtak. Győr talán az elmúlt évek egyik legszínvonalasabb diákolimpiáját rendezte meg, hála a talpraesett szervezőbizottságnak. Most először találkoztam egyenruhába öltözött segítőkkel, akik között ott volt a magyar racketlonsport egyik legjobb játékosa, a győri Szalay Zsolt is. Mindenki nevében köszönöm az ő, valamint kollégái munkáját, nélkülük, ahogy szokták mondani, nem sikerült volna.

Jövőre ismét lesz diákolimpia, lesz döntő is, mindenkinek nagyon jó felkészülést, és derűs, sportolásban és pihenésben gazdag tavaszt és nyarat kívánok!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése