2015. március 28., szombat

Fall Barbarossa

Vajon mosni fogja kezeit? - Fotó: rangado.hu
 
Nem tudom, hányan emlékeznek még a Román-magyar vagy a Legyen tánc című bejegyzéseimre tavaly őszéről. Akkor az ismét (?) hullámvölgybe kerülő magyar labdarúgó válogatott körüli felfordulásról, edzőváltásról és az ezek által kiváltott eredményekről osztottam meg véleményemet. Azóta eltelt egy tél, itt az ideje, hogy a tavaszi hadjárat előtt számba vegyük javainkat.
 
A válogatott labdarúgás egyik legfontosabb alkotóeleme az edző. Nálunk a tavalyi ősz legnagyobb durranása éppenséggel pont a szövetségi kapitány-ügy volt. Dárdai Pál először három mérkőzésre lett megbízott vezető a villámkarriert befutott Pintér Attila helyett, majd korábbi nyilatkozatai ellenére bejelentette, a selejtezők végéig marad. A pécsi szakember a télen sem tétlenkedett, lecsapott a hirtelen jött lehetőségre, és a Hertha Berlin vezetőedzője lett. A fővárosiak eredményei nem voltak éppenséggel túl fényesek, így Dárdait rántották elő a varázscilinderből. A "mi Palink" villámgyors karriert csinált így magának, egy év alatt szimpla utánpótlásedzőből magyar szövetségi kapitány és Bundesliga-tréner lett egyszerre (!). Bár bombarajtot nem vett a Berlin, munkásan, vérrel és verítékkel elkezdtek kikászálódni a gödörből, jelenleg nem is állnak kiesésre. Edzőnk tehát szakmailag jó passzban van, semmi sem akadályozhatja, hogy diadalra vezesse a nemzeti tizenegyet 2015-ben.
 
Habár úgy tűnik szövetségi kapitány kategóriában nyerőek vagyunk, játékosok ügyében már korántsem ilyen fényes a helyzet. Mint általában. Válogatottunk nagy része már itthon játszik, amivel nem is lenne probléma, ha a magyar NB1 olyan színvonalon lenne, mint 40 évvel ezelőtt. Esetleg még a 30 is jó lenne...
 
Jelenleg azonban a pontvadászat színvonala erősen kétséges. Adott a statisztikák szerint Európa egyik legjobb formában lévő védelme (Videoton!), amely gond nélkül uralja a mezőnyt. Mögöttük pár csapat még kapaszkodik, köztük az éppen jó évét futó MTK vagy az ismét világforradalmi hangulatban lévő Fradi.
 
Idén tavasszal azonban nem csak vasárnapi zárva tartást, hanem brókerbotrányt is kaptunk ajándékba. Futballunk feddhetetlenségét és erkölcsi tisztaságát kiválóan bizonyítja, hogy az első problémák pont egy NB1-es együttes körül adódtak. A Győrt szponzoráló (?) Quaestor bedőlt, kiszállt az Audi is, így a magyar foci utóbbi idejének egyik legeredményesebb csapata bizony nagy bajba került. Az már csak mellékes, hogy T. Csaba elnök-milliárdos már előzetesben van...
 
Miközben a Rába partján már nincs pénz, máshol soha nem is volt. Az NB1 legnagyobb izgalmait egyértelműen a hátsó régióban küzdő kiscsapatok élet-halál harca nyújtja. A helyezések fordulónként változnak, 5 csapat is komoly eséllyel pályázik az NB2-be. Megnyugodhatunk, a Puskás Akadémia nincs veszélyeztetve, Felcsút büszkeségei a dicsőséges 10. helyen állnak... Ráadásul még játékost is adnak a válogatottba, a hungarian tiki-taka király Fiola Attila személyében.
 
Száz szónak is egy a vége, a magyar első osztály nincsen a csúcson. Ettől függetlenül még játszhatnának kiváló magyar játékosok a gyatra csapatokban. Elvileg. Főleg mivel tudjuk, hogy minden hibáért a külföldiek a felelősek, elsősorban a színesbőrű légiósok, akik belülről bomlasztják világszínvonalú futballunk. A haza fiai pedig csak az ő aknamunkájuk miatt romlanak el. Gyakorlatilag azonban pár kivételtől eltekintve (Gera, más most éppen nem jut eszembe) válogatott játékosaink inkább csak szürkülnek a mezőnybe, minthogy kiemelkednének és pozitív példát mutatnának a fiatalok előtt.
 
Ha az itthon játszó focistáinknak nem is sikerülne megtáltosodni címeres mezben, légiósainkra akkor is számíthatunk. Elvileg. Gyakorlatban is, csak kérdés mennyi hasznunk lesz belőlük, hiszen legtöbben csak padoznak klubjaikban. Ennek ellenére bízzunk bennük, hátha rám cáfolnak. A névsort böngészve pár régi ismerőssel is találkozhatunk, így például Leandróval vagy Tőzsérrel. Az ínyenceknek felhívnám a figyelmét Krakkó legújabb sztárjára, bizonyos Guzmicsra is.
 
Összességében egy klasszis edzővel és egy szürke csapattal rendelkezünk. Mivel csoportunk nem éppen acélos, és a kijutási lehetőségek is rendkívül kedvezőek kis szerencsével akár sikerülhet is a nagy feladat. Ehhez természetesen sok minden szükséges, például Dárdai tartása vagy játékosaink kishitűségének átmeneti megszüntetése. De a legfontosabb tényező ismét a közvélemény lesz, a maradék 9999999 szövetségi kapitány. Az ő reakcióikon fog a helyzet eldőlni.
 
A hadjárat tehát tavasszal indul. Egészen ősz végéig fog tartani, ez idő alatt hat mérkőzést kell megvívnunk. Jelenleg a harmadik helyen állunk a csoportban. Első ellenfelünk, Görögország az utolsó. Itthon fogunk játszani. Sima papírforma? Meglátjuk.
 
Abban biztosak lehetünk, hogy nagy nemzeti összeborulásban vagy gyászban idén sem lesz hiányunk. Szeptember 4-én Romániát fogadjuk. Ha minden jól megy, ott leszünk Párizsban. Nem csak aláírni. Csak addig össze ne dőljön a keleti front...